Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: Karcagi csárdák és vendégfogadók a 18-19. században
Csárdák a Karaj ánosi úton A Karajánosi vagy Pingyó csárda A korábbiakban már írtunk a Mirhó-gát elkészülte után szántóföldként hasznosított kisújszállási Kurvahátról (Karahátról) illetve a Túri út forgalmának a Karajánosi útra tereléséről. Az út forgalmának növekedését jelzi, hogy az 1790-es években az ármentes bócsai legelő szélén, a mai Kisújszállási út mellett, a Túri út leágazásánál felépült Karcag második „külsőhatárbeli" csárdája. A városi jövedelmek között 1798-ban már említik a „Karajánosnál épített csap szék "-et, s ez a hivatalos neve még vagy fél évszázadig, amíg - először 1852-ben - megjelent a Pingyó-csárda név és az 1890-es évek végén már hivatalosan is így emlegették. Létesítését az 1790-es évek végére tehetjük. A szekerező és állathajtó forgalmat kiszolgáló csárdaépület mellett egyéb felépítményeket - istállót, szekérszínt, állást etc. - említenek a feljegyzések és jelentős területű legelőt is biztosított hozzá a város (Lásd: Tíbucz csárda). A tanácsjegyzőkönyv szerint 1820-ban az elaggott régi csárda helyébe újat építtettek. Időszakosan, sokszor évenként változó bérlőinek a szerződésébe (szokás szerint) az épület renoválását, karbantartását is belefoglalták, amelynek aztán ki milyen szorgalommal, vagy lelkiismeretességgel tett eleget. Főleg azután, hogy a csárdaföldet 1852-ben közös használatúnak minősítették és elvették (s mindössze 15 frt készpénzzel pótolták). 1866-ban ismét 12 hold föld tartozott hozzá és ebben az évben 300 forintért szándékozták bérbe adni.143 Később a földet visszaadták, de akkor - 1886-ban - már a csárdát féltették az összeomlástól és a lebontása is szóba került. Mivel az új épület költségeit sokallták, inkább a kijavítás mellett döntöttek. Ez pár évre megnyújtotta az öreg falak végromlását, de 1896-ra ismét „közveszélyes" volt, azaz életveszélyessé, használhatatlan állapotúvá vált. Nem is lehetett más a sorsa, mint a bontás, hiszen a földjét bérbe adták, így kocsmáros sem igen költözött bele. További sorsáról egyelőre nincsenek adataink.144 Ma már nyoma sincs, és a helyét sem jelöli semmi. 143 MNL JNSzML Jk. Kr. ir. közgy. iratai 1864-1897.1510/1866. sz. 144 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1798. nov. 1.540. sz.; uo. Tjkv. 1820. május 8.218. sz., augusztus 7.427. sz.; 1852. augusztus 10. 187. sz.; Tanácsülési és Képviselő-testületi jkv. 1886. augusztus 25. 163. sz., Tanácsülés! jkv. 1896. febr. 1. 88. sz. A Kisújszállási útnak a csárda melletti szakaszán 1841-ben és 1845-ben is említenek egy fából való hidat és egy 20 öles töltést, 1885-ben pedig Jónás Imre a csárda és a vasút közötti útra (vsz. a Karcagpusztához vivő szakaszra) épített egy hidat. In: Tjkv. 1841. március 27., Tanácsülések jkv.-e 1885. dec. 24. 684. sz. 145 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1811. május 1. 226. sz. Fehér Farkas fogadó Már 1811-ben szükségesnek ítélték, hogy a városban egy arra alkalmas telken még egy vendégfogadó nyíljon.145 Az ezzel kapcsolatos terveket és a költségvetés elkészítését is elrendelték, de az események más irányt vettek, ezért majd húsz év telt el, amíg az említett újabb fogadó ismét szóba került. 1829-ben Ujjfalusi Sándor megyei földmérőt bízták meg az „Ujj Kisebb Vendég Fogadó" terveinek és költségvetésének elkészítésével. A terveket az 1830. év elején elfogadták, de a nagy árvíz (1830), majd a kolerajárvány (1831) miatt két év múlva kezdték meg az építkezést. A „Kisebb Vendég Fogadónak Pinczével, hozzá ragasztott 40
