Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: Karcagi csárdák és vendégfogadók a 18-19. században
Kis Ágotái (vagy Kun Ágotái) csárda A már 1506-ban régóta vitás területként említett Ágota-puszta legnagyobb része a határrendezések során a püspökladányi és a nádudvari határba került. A puszta Hortobágyon inneni, a halomtól délre eső kisebb része viszont (a halom egy részével együtt) nagykunsági, karcagi terület lett. Ezért nevezték Kis Ágotának vagy mint a Kunsághoz tartozó területet, Kun Ágotának. A kocsma építtetője, Rátz Mihály kereskedő a csapszékből várható haszon reményében vágott bele a várostól tíz kilométernyire eső költséges vállalkozásba, a tanács viszont nyilvánvalóan konkurenciát kívánt teremteni a szomszéd város vendégfogadójának, amikor a Kis Ágotái, vagy Kun Ágotái „kocsmának"123 az Ágota csárdától 200 ölnyire mutatott helyet. Az építtető nem késlekedett, a kocsma 1813-ban megkezdte a működést.124 A nagy csárda közelsége ellenére szívós és jövedelmező vállalkozásnak bizonyult, amit a kezdeti években a karcagi elöljáróság kedvező árakkal igyekezett támogatni: a jegyzőkönyvi bejegyzések szerint Ágotán 1817 és 1820 között a helyi és a behozott borokat is mérsékelt áron mérték.125 Az iratokban csak ezzel a csárdával kapcsolatban bukkantunk valóságos betyárokkal kapcsolatos eseményekre: 1816 tavaszán Lendér István lótolvajt adta a törvény kezére a kocsma csapiárosa, mert „(útlevele nem volt." 126 1824-ben a mezőkerülő csőszök kísérték be a magát Nemes Molnár Beniáminnak megnevező legényt, „aki darab idődtől fogva az Ágotái Kortsma körül tekeregni tapasztalhatott", de „nehéz és különösön czifra ólommal rakott botja, 's beszédje is igen gyanús embernek" mutatta.127 A Kis Ágotái csárda 1829-ben ismeretlen körülmények között leégett, de megérte újjáépíteni, és az 1830. évi árvíz után is rendbe hozták, legalábbis 1835-ből ismerjük a csárdás nevét.128 Későbbi története sem feledteti velünk, hogy a Nagy Tolvajos nevezetű nádas mocsár szomszédságában állt. A Református Egyházközség anyakönyve szerint ugyanis 1835 januárjában Tóth János ágotai csapiáros „barátságos társalkodás színe alatt a' Nagy Ágotára tsalattatott és ott agyon verettetett."129 123 A tanácsi jegyzőkönyvek ezen a két, de ugyanazon területre vonatkozó néven említik. 124 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1813. október 16.496. sz. A kocsmárosa októberben a többi külső kocsmároshoz hasonlóan szántót kért magának biztosítani a várostól. Rácz Mihály később, ígéretéhez híven a városnak adta az épületet. 125 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1817. november 1. 657. sz.; 1818. március 14.22. sz.; május 2.355. sz.; 1819. május 22. 282. sz.; július 10. 387. sz.; augusztus 30. 450. sz.; 1820. január 29. 38. sz. 126 MNL JNSzML Kg. v. ir. Bírói nyomozódások jkv.-e, 1816. május 6. (174. pag.) A magát 57 évesnek és ceglédi lakosnak mondó Lendért másfél hete Debrecenbe kísérték, de Nagyivánban megszökött a kísérőktől, s azóta ladányi és karcagi földön „Kanászok és Juhászok körül élősködőit, juh vásárlónak adva ki magát... " 127 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1824.198. sz. 128 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1829. augusztus 15. 526. sz.; 1835. október 25. 639. sz. 129 Karcagi Ref. Egyházközség irattára. Halotti anyakönyv, 1835. év. 130 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1829. augusztus 15. 526. sz. Az 1829-es tűz után, a közeledő tél miatt az épségben maradt istállót, pontosabban az állást alakították át kocsmának, s mivel nagyobb építkezés nyomát későbbi években sem találtuk, feltételezhető, hogy a csapszék néhány esztendeig ebben a szerényebb épületben működött.130 1842-ben azonban az elöljáróság elhatározta a (hivatalos iratokban kocsma37
