Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Egy darab Európa a magyar síkság közepén" - A szolnoki Tisza Szálló és Gyógyfürdő megépítésének városfejlesztési aspektusai
használva az infláció nyújtotta lehetőségeket, az 1920-as évek közepére Szolnok város is visszafizette az 1910-ben 50 éves lejárati időre felvett adósságainak jelentős részét. A károk felszámolására irányuló intézkedéseket előremutató módon egybekapcsolták a városrendezési és településfejlesztési elképzelések megvalósításával. 1922-ben Szolnok város közgyűlése határozatot hozott többek között a Büge-meder eladásáról, az Eötvös tér házépítésre kiosztott részének közművesítéséről, a Kolozsvári, a Konstantin, a Csokonai és Zagyvahíd (Kassai utca) utcák kövezéséről, a Nagy kereszt (Ady Endre és Horánszky Nándor utcák) utca szabályozásáról, a Sólyom utca (48-as köz) kiszélesítéséről, a közvilágítás fejlesztéséről. A fejlődés kézzelfogható jelei mutatkoztak a városban: egy új, második emelettel bővítették a pénzügyi igazgatóság épületét, felosztották és kezdték beépíteni az egykori vásárteret (Eötvös tér), ahol városi szegényház, korszerű kórház és bábaképző intézet, továbbá sporttelep is létesült, és megindult a rendszeres városi autóbusz, illetve taxi közlekedés. A szolnoki nincsteleneknek és törpebirtokosoknak pedig szociális alapon földet osztottak a szandai uradalomban. És bár az 1920 után kialakult külgazdasági feltételek - a külpiacok és nyersanyagforrások elvesztésével - súlyosan érintették Szolnok alapvetően mezőgazdasági nyersanyagok (fa, cukorréppa, búza) feldolgozására épülő, illetve közlekedéshez kapcsolódó iparát, a városfejlesztésben elért és várható eredmények, valamint a nagyobb pénzügyi és közigazgatási önállóság igénye arra ösztönözte a város vezetését, hogy lépéseket tegyenek a törvényhatósági jog megszerzése érdekében. Zrumetzky Viktor 1922. március 20-án terjesztette a közgyűlés elé Szolnok rendezett tanácsú városból törvényhatósági jogú várossá válása tárgyában tett javaslatát.16 A polgármester - a városi képviselők és a politikai döntéshozók számára gondosan összeállított anyag alapján - úgy ítélte meg, hogy „ Szolnok város közigazgatási, gazdasági, ipari és kereskedelmi, kulturális és jótékony sági, valamint szociális és társadalmi intézményeiken bírja mindazon szellemi és anyagi erőket, melyek a törvényhatósági átalakításhoz szükségeltetnek".17 A vár ősi képviselőtestület és a vármegye közgyűlésének támogató határozata alapján 1923 tavaszára elkészült az a belügyminiszterhez felterjesztett beadvány, amely részletesen felsorolta azokat a városfejlesztési eredményeket, amelyek alapján Szolnok méltán pályázhatott a törvényhatósági jog megszerzésére. Az 1920-as évek közepére az alföldi megyeszékhely már olyan közlekedési, forgalmi és igazgatási jelentőségre tett szert, olyan gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi potenciállal és infrastruktúrával rendelkezett, továbbá - színházával, művésztelepével, középiskoláival, közkórházával, jótékonysági szervezeteivel - olyan kulturális, oktatási, közművelődési, egészségügyi centrumnak számított, amely alkalmassá tette a nagyvárosi szerepkörre. A nagyvárosi jelleget igazolta a közterek, burkolt utak és lakóházak, valamint a lakosság növekvő száma (Szolnoknak 1923-ban 11 tere, 143 utcája volt, a burkolt utak nagysága megközelítette a 190 ezer m2-t, a járdák területe pedig a 125 ezer m2-t, a házak száma meghaladta a 4.300-at, a lakosságszám pedig megközelítette a 34 ezer főt), az ipari-forgalmi népesség növekvő ará16 FÜLÖP Tamás: Négy kudarcra kárhoztatott kísérlet. Szolnok város kérelmei törvényhatósági jogú várossá válás tárgyában 1922-1947. In: ZOUNUK. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve (28.) Szolnok, 2014. 205-250. p. 17 MNL JNSzML V. 400. Szolnok város közgyűlési jegyzőkönyve 1922. Polgármester előterjesztése törvényhatósági jogú várossá válás tárgyában. Szolnok, 1922. március 20. 84/1922. kgy. sz. 66
