Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - TOLNAY GÁBOR: A tanyák és a tanyai gazdálkodás
TOLNAY GÁBOR A TANYÁK ÉS A TANYAI GAZDÁLKODÁS A tanya Magyarországon a szétszórtan, egymástól és a lakott helyektől viszonylag távol elhelyezkedő lakó- és gazdasági épületeket magába foglaló települési rendszer, illetve a mezőgazdasági termelésnek erre a települési rendszerre jellemző formája. Magyarországon a török megszállás után, az alföldi gazdálkodás jellemző formájaként fejlődött ki. Nagyméretű határral rendelkező falvak és városok távol eső földjeinek megművelése ilyen módon vált lehetővé. A tanyarendszerben a tanyák eredetileg elsősorban a gazdálkodáshoz kapcsolódtak, a lakóépületeknek csak másodlagos szerepük volt. A gazda csak a fő munkaidejében lakott a tanyán, az év nagyobb részében falusi, városi házában élt. A tanyarendszer fejlődésében a 19. század közepén alapvető változás ment végbe. A parasztság széles rétegeinek elszegényedése következtében sokan állandó lakóként végleg kiszorultak a tanyákra.1 1 Mezőgazdasági lexikon, második teljesen átdolgozott kiadás. I. köt. Bp., 1982. 550-661. p. 2 VARGA Sándor Frigyes: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye története 1876-tól. In: SCHEFTSIK György (szerk.): Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Pécs, 1935.155. p. 3 SERESS Péterné: Jász-Nagykun-Szolnok megye kialakulása. Szolnok, 1975. Levéltári füzetek. 4 TOLNAY Gábor: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye mezőgazdaságának egyes kérdései 1920-1944 között. Szolnok, 1994. 200. p. 5 A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. IV. köt. A gazdaságok megoszlása jelleg és nagyság szerint. Bp., 1900. 41. p. Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc befejezése után osztrák katonai uralom alá került mind az ország, mind a vármegye. A közigazgatási egység neve ekkor még Heves-Külső-Szolnok vármegye volt. Ennek a területnek többszöri átszervezése után 1876. szeptember 4-én, az 1876. évi XXXIII. te. rendelkezései alapján, megalakult Jász-Nagykun- Szolnok vármegye.2 A vármegye két jól elkülöníthető övezetre osztható. Az egyik a Tisza folyó két partján elterülő úgynevezett nagybirtokos övezet, a másik pedig ennek két oldalát elfoglaló jászkun redemptus helységek sora.3 Ennek következtében a tanyás gazdálkodás megyei elterjedésének és egyedi sajátosságainak vizsgálatát is a fenti szempontok alapján kell áttekintenünk. Ugyanis a megye nagybirtokos övezete a terület 56%-át érintette, míg a redemptus helységek a terület 44%-át foglalták el.4 Jóllehet a megye egészéről elmondható, hogy a tanyás kisbirtok jelenléte határozza meg a mezőgazdaság egészét, de nem elhanyagolhatóak azok a jelenségek sem, amelyek a nagyobb gazdaságok üzemi viszonyait jellemzik. A megye művelési ágak szerinti megoszlására a szántóföldi termelés a jellemző -1895- ben 65,7% (az országos átlag ugyanakkor 55,4%). A rét és legelő a terület 26,2%-a (az országos átlag 21,4%). Megdöbbentő a terület fátlansága, mindössze 0,6% az erdő részaránya, ami országosan 12,9%.5 45
