Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: Karcagi csárdák és vendégfogadók a 18-19. században
lőtt a kolera idején, ahogy a fogadós emlékeztette az elöljárókat, a fogadó és a kocsma is hetekre „elzároltatott" Láthatjuk, Schuster nagyon értette a mesterségét, s az egyszerű, átlagos vendégfogadóból igazi közösségi és szórakozóhelyet épített ki: 1833-ban már „kávéház" üzemelt benne, ahol az ebben az időben divatba jött biliárdasztal is a vendégek rendelkezésére állt.95 A nagy táncterem, mivel abban immár külön „Muzsika Kar" várta a mulatságokon zenélő cigányokat, modernebb és elegánsabb külsőt kapott.96 Ezekből az évekből vannak az első hivatalos feljegyzések a Karcagra látogató vándor színtársulatokról, amik (még további hét-nyolc évtizeden át) szintén a fogadóban léptek fel. Télen a táncterem, nyáron az állás vagy a szekérszín biztosította a színpadot és a nézőteret. Ez a gyakorlat annyira megragadt a fogadó feladatai között, hogy az 1890-es években az udvarára erre a célra önálló épületet, ún. nyári színkört ácsoltattak.97 94 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1830. 580.; 1831. 681. sz. 95 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1833. szeptember. 702. sz. A kávéházban különbözött össze Jámbor Mihály seborvos-tanonc és az ott biliárdozó Goldner Sámuel kereskedősegéd. 96 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1837. 693. sz. 97 SZENTESI TÓTH Kálmán: Történelmi emlékek a Jászkunság és Karcag múltjából. Karcag, 1942.100-105. sz. 98 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1860. április 7. 92. sz. A város címerére utaló nevét tehát az 1850-es években kapta. 99 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1860. április 7. 92. sz. A vendégfogadó többféle közösségi funkciójának köszönhetően 1850-re igazi szórakozóhely, városi vendéglő lett, amellyel szemben az étel- és italkínálaton felül további, elsősorban kulturális igények fogalmazódtak meg. Érthetően, mert akkor még nem volt ilyesmire alkalmasabb közösségi tér a városban. 1860 áprilisában Hegedűs Zsigmond cs. kir. járási kapitány vetette fel a városi elöljáróság előtt, hogy a helyben alakult „mívelt kör" (olvasókör) részére szükséges lenne „egy alkalmas társas társalgási helyiség". Mint kifejtette, ezt eddig a városban nélkülözték és nélkülözik ma is, létesítésére „azomhan a' társadalom jelen állása bennünket mintegy kényszerít". Jónak látták tehát a „Bárány czímű belvendéglőben lévő termet egy mellékszoba hozzá csatolásával megbővíttetni".93 A szakértők viszont kijelentették, hogy a vendégfogadó (vagyis ekkor már Bárány vendéglő) tetőzete elkorhadt, teljes felújítása szükséges. Az ülésen, ahol a kapitány mindezt előadta, viszont több birtokos is úgy nyilatkozott, hogy ha már kiadnak rá, „czélszerű" lenne „az épületet egy emeletre föl emeltetni, minek eszközlése (esetén), a' Város szépítését nem is említve, mind a' Községi regale évi jövedelme föllebb szállana, mind a' lakosság a' nyerendő helyiségekben több kényelmet élvezhetne".99 Az indítványt azonban az elöljáróság pénzhiány miatt, valamint a városi bevételek várható alakulása miatt sem léptethette életbe. Hegedűs Zsigmond kapitány viszont azt a javaslatot tette (egyben a tanácskozás tárgyául is kitűzte), mi lenne, ha a közbirtokosság a karcagi italmérési jog jelenlegi bérlőjével, Eisenberger Mór debreceni lakossal egyezne meg a nagyszabású fejlesztésről. A közbirtokosság biztosítaná a magáéból a munkához szükséges téglát és a homokot, a bérlő viszont kötelezné magát „az italmérési jog 8400 ftot tevő jelenlegi évi haszonbérét évenkint befizetni, 's ezen kívül a' belvendéglőt lehető ízléssel a sajátjából egy emeletre föl építtetni - továbbá a' mondott hat évig az így fölemelt épületet is a haszonbérlő használná, 31
