Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: Karcagi csárdák és vendégfogadók a 18-19. században
az egykori Régiposta utcában, a postaállomáson váltottak lovakat. A fogat lovainak váltására, esetleg pihentetésére, a postaküldemények átadására és átvételére szánt pár órát előbb - jobb híján - a városi csapszékben tölthették el az utasok, akik, ha a postajárat késői órán ért Karcagra, vagy valami miatt nem folytathatta az útját, legfeljebb magánházaknál kaphattak szállást, mert a korabeli utakon az éjszakai közlekedés elképzelhetetlen volt. A „kő-pinczét" tehát a postajárat utasaitól, valamint más átutazóktól várható bevételre számítva építtette át a tanács 1787 után - vendégszobákkal, fogadósi lakással és konyhával megtoldva - vendégfogadóvá. A „kő-pincze" és a vendégfogadó a későbbiekben - a helyi szóhasználatban - ugyanazt a létesítményt jelentette. Ezt idősebb Kátai Gábor naplója igazolja, aki 1824 tavaszáról, amikor a vendégfogadó több más városközponti épülettel együtt leégett, azt jegyezte fel, hogy „gyümöltsótókor ígett meg a píncze, az állás és a gőz kúrjálya igen nagy ígís volt az akkor".67 67 S. PÜSKI Anikó: Kátai Gábor krónikás könyve. In: Néprajzi tanulmányok. Debrecen, 1980. 542. p. Az utóbb megtartott vizsgálat szerint a tűz a vendégfogadó állásában keletkezett, onnan terjedt át a fogadóra és a kocsmára, a közeli boltra, valamint Gőz István szenátor lakóházára, gazdasági épületeire és még a városháza tetejébe is belekapott. 68 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1789. október 24.142.; 1790. május 31. 223.; 1790. november 20. 559. számú napirendek alatt foglalkozik az ügyeivel a tanács. 69 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1791. január 24.101.1791 januárjában Pallagi András azért került a tanács bírósága elé, mert az előző évben megborosodván a „vendégfogadó ház ablakát betörvén" onnan mintegy 14 Rftot „ki szedett". 70 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1807. március 6.103.; Jk. Kr. ir. Közgy. Jzkv. 1807. május 12. 71 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1807. július 10.; 1808. május 28. 266. sz. A tanácsülések napirendjei alapján 1788-1790 tájára tehetjük a belső vendégfogadó első éveit.68 A debreceni út torkolatával szemben, a városházától balra álló69 kocsma és a fogadó különálló intézményként, de ugyanabban az épületben működött. 1807-ben azonban, hogy a „Vendégeknek, de a helybeli Bor ivóknak is Commoditások (kényelmük) öregbíttessen" nagy változtatást hajtottak végre. A vendégfogadó debreceni útra néző végében lévő két vendégszobát kocsmává alakították át és utcai bejáratot nyitottak hozzá. A kocsmával szomszédos harmadik régi vendégszoba a bormérő szobája, a régi ivószoba pedig a fogadós lakása lett. A konyha maradt a régi helyén, de az egykori fogadósi lakás két szobájából és két kívülről nyíló kamrából vendégszobákat csináltak és - a vendégszobákba építendő kályhák miatt - egy kéményt is felhúztak. Az átépítéssel sokat nyertek, írta a tanács, mert nemcsak egy vendégszobával „növekedett az épültet alkalmatossága, de a vendégektől is elfog a' Borivók lármája távoztatódni, a' Vendégfogdósnak is egy külső Kamarája az ezen gondolat szer ént az eddig volt Vendég házak előtt lévő tornátzból, melly már most szükségtelenné lett, alkalmatosán kifog telni, a' Padra (ti. a padlásra) járás onnan másuvá (máshová) tétetik. "70 Az 1.444 forintra tervezett építkezés tervrajzát és kalkulációját a nádor 1807. június 13-án engedélyezte. A munka a következő évben kezdődött.71 A teljes ellátás érdekében a fogadóhoz nagy állás és konyha is tartozott. Mivel ebben az esetben a sütés-főzés minőségének már jelentősége volt, az üzemeltetéshez igyekeztek a vendéglátásban tapasztalt fogadóst (általában házaspárokat) felfogadni. A fogadós bérleti díjat, szerződésben megállapított konyha- és álláspénzt fizetett a városnak. Ezek össze26
