Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: Forradalmi törvényszékek és a vörösterror Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (Wiedorn Adolf királyi főügyész-helyettes jelentései a Tanácsköztársaság bukása után)
Balázst találták elbújva egy oly házban, amelynek irányából a lövések jöttek. Hogy tényleg Bobák és Tompa lőttek-e az oroszokra, bizonyítottnak nem tekinthető. A 3. de különösen a 4. és 5. [eset] alattiak halálra ítélése is feltűnően törvény- és emberi jogérzet ellenesnek látszik, azért, mert Gedei László, habár rablásai nagyszámúak és nagyon durván végrehajtottak voltak is, életétől senkit meg nem fosztott, a Bobák és Torpa ítéletének alapjául szolgált ténykedés pedig bizonyítatlan, de még bizonyított volta esetén is nem befejezett bűncselekmény, hanem kísérlet. Ftsz. 10. [szám] 6. [eset] László József 25 éves, törökszentmiklósi gazdasági napszámost Törökszentmiklóson 1919. március 22-én csoportosan elkövetett, többrendbeli rablás miatt ítélte el a forr, tszék halálra, amely rablások elkövetése közben a rablások megakadályozása végett érkezett vöröskatonák egyikét is lelőtték, a katonákra reátüzelő fosztogatók, és pedig a forr, tvszék megállapítása szerint éppen László József. Ftsz. 11. [szám] 7. [eset] Cifra János 29 éves fegyverneki gazdasági napszámost a forr, tszék azért ítélte halálra, mert Fegyverneken, 1919. március 22-én este és éjjel ama hírre, hogy győzött a kommunizmus, Szolnokon és Törökszentmiklóson már fosztogatnak, több társával csoportosan több sértetthez betört, fosztogatott, rabolt, ami közben egyik sértettet, dr. Botka Józsefet és nejét össze is szurkálták, de nem életveszélyesen. A halálbüntetést, mind a 7 esetben, golyó által végre is hajtatták. Eme ítélkezéseknél elnök Lobenhofer Ede, bírák Muhari János és Hoksári János jog tudatlan munkásemberek voltak, vádbiztos pedig dr. Márton Ferenc, addig törvényszéki bíró, aki képzettségétől fogva nyilvánvalóan irányította és vezette a jogtudatlan bírákat. Eme ítélkezésekből megállapíthatóan a szolnoki forr, tszék tagjai feltűnően jog- és igazságérzet ellenesen szigorúan jártak el. Ezzel ellentétben a Ftsz. 326. sz. ügyben, amelyben a szolnoki MÁV állomáson az 1918. októbertől 1919. áprilisáig történt, igen nagymérvű és felszámíthatatlan összegű nagy károkat okozott fosztogatások tétettek feljelentés tárgyává, a vádbiztos az elnök hozzájárulásával az eljárást megszüntette. Alig adható ennek más magyarázat, mint az, hogy a vasúti fosztogatások miatt feljelentett 175 egyén tulajnyomó részben MÁV alkalmazott lehetett az akkori un. proletár államrendnek legszájasabb támogatója. A forradalmi törvényszék addig a hazai joggyakorlatban nem ismert büntetési nemként alkalmazta a kényszermunkát akként, hogy az elítéltet arra kötelezte, hogy bizonyos időtartamon át, a munkástanács által kijelölt bármiféle munkát elvégezze. Az elítélt minden második nap a munkástanácsnál jelentkezni s azt igazolni tartozott, hogy hol, kinél, minő munkát végez, ha ezt elmulasztja, újból a forradalmi törvényszék elé kerül. Kirívó és a jogérzék hiányára mutat a szolnoki forradalmi törvényszék 1919. április 9- én kelt Ftsz. 17. sz. ítélete, amellyel Seidner József 37 éves, szolnoki marhakereskedőt, azért, mert az általa 1919. március 21-én 9 korona kilónkénti élősúlyban megvett 29 db szarvasmarhából 14 darabot úgy, hogy a vevők azt kiválogathatják, 10 korona 50 fillér árban adott el, az ügylet teljesedésbe sem jutott, mert, a munkástanács a marhákat átvette, 10, azaz tíz évi fegyházra ítélte az árfelhajtást eredményező lánckereskedés címén. Az ítélet tévedése szembeötlő abból, hogy az elítélt a kérdéses marhákat 4 napig tartotta, élelmezte, a vevőknek válogatási jogot engedett, tehát szakértelem híján is kiszámítható, hogy a szándékolt eladás nem volt elsőrendű üzlet, az elítélt pedig marhakereskedő volt. 222
