Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
ADATTÁR - CSEH GÉZA: Forradalmi törvényszékek és a vörösterror Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (Wiedorn Adolf királyi főügyész-helyettes jelentései a Tanácsköztársaság bukása után)
A forradalmi törvényszékek a Forradalmi Kormányzótanács IV. számú rendelete értelmében egy elnökből és két tagból álltak.14 Minden forradalmi törvényszék mellett vádbiztos és jegyzőkönyvvezető működött. Az ítélkezésben a vádbiztos szerepe elsődlegesen fontos, a fajsúlyosabb ügyekben általában döntő jelentőségű volt. Vádbiztosokká többségükben jogi végzettségű személyeket neveztek ki. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a 17 vádbiztos közül 13 jogász, 4 egyéb értelmiségi; községi és városi tisztviselő volt.15 A vádbiztosok feladatkörébe tartozott az eljáráshoz szükséges bizonyítékok előteremtése, továbbá a sértettek, tanúk és az esetleges szakértők megidézése, vagy az elővezetésük iránti intézkedés. A vádbiztosok képzettségüknél fogva nagymértékben befolyásolták a forradalmi törvényszékek elnökeit és tagjait, akiknek a döntése gyakran csak a vádbiztos előterjesztésének formális megerősítésére korlátozódott. A Kormányzótanács IV. számú rendelete lehetővé tette ugyan, hogy a vádlottnak védője legyen a tárgyaláson, de a bírákhoz hasonlóan neki sem kellett jogi végzettséggel rendelkeznie. Noha Wiedorn Adolf jelentéseiben nem esik szó a védelem szerepéről, a már több napja letartóztatásban lévő vádlottak esetenként ügyvédet fogadhattak. Erre ugyanis a Forradalmi Kormányzótanács IV. számú rendeletének 6. §-a elvileg lehetőséget biztosított. Ám a kötelező védelmet a Tanácsköztársaság kezdeti időszakában nem ismerték, illetve mellőzték, mivel az ügyvédeket a kapitalista rendszer híveinek tekintették. Kun Béla, a tanácskormány tényleges vezetőjének16 egyik elhíresült kijelentése volt, hogy nem törődik azzal, mi lesz a békával, ha a mocsarakat lecsapolják. Kun békák alatt az ügyvédeket értette. A Forradalmi Kormányzótanács XCIV. számú rendeletének 10. §-a később már kimondta, hogy súlyos vád esetén védőt kell kirendelni, de a védelmet nem kötötték ügyvédi képesítéshez. Védő fogadására idő hiányában ritkán kerülhetett sor, mivel a letartóztatottakat lehetőleg minél gyorsabban, sokszor még aznap igyekeztek bíróság elé állítani. Ugyanis a IV. számú rendelet előírta, hogy az egész eljárást az együttülő forradalmi törvényszék előtt, ha csak lehet, félbeszakítás nélkül kell lefolytatni. Halálos ítéletet csak a forradalmi törvényszék elnökének és tagjainak egyhangú határozatával lehetett kiszabni. Az ítélet ellen fellebbezni nem lehetett és a kiszabott büntetéseket - a halálos ítéletet is - azonnal végre kellett hajtani. Kegyelmi kérvényt az elítéltek nem nyújthattak be. A forradalmi törvényszékek eljárási módja a statáriális bíráskodásra emlékeztetett, azzal a különbséggel, hogy halálos ítéleten és felmentésen kívül szabadságvesztést, kényszermunkát és pénzbüntetést is kiszabhattak. 14 Egyes esetekben a IV. számú rendelet 2. §-ától eltérően a forradalmi törvényszékbe háromnál több tagot delegáltak. 15 KORPÁS L. 1979. 35. p. 16 A Forradalmi Kormányzótanács elnöke formálisan Garbai Sándor volt, ám ténylegesen Kun Béla töltötte be a vezető szerepet. A forradalmi törvényszékek elnökei és tagjai - Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében mintegy 105 személy - gyakran nemcsak laikus, hanem még saját iskolai végzettségükhöz képest is műveletlen és zavaros, olykor anarchista nézeteket valló emberek voltak. Közülük 93 személy foglalkozása ismert. Az alföldi agrármegyére jellemző módon 30 százalékuk a földművesek és napszámosok közé tartozott. Valószínűleg a 12 ismeretlen foglalkozású személy közül is többen mezőgazdasági foglalkozást űztek. Szolnokon, az 214
