Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)

ADATTÁR - CSEH GÉZA: Forradalmi törvényszékek és a vörösterror Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (Wiedorn Adolf királyi főügyész-helyettes jelentései a Tanácsköztársaság bukása után)

táló minősítésétől. Szakképzetlenségük, műveletlenségük és indulatos, szubjektív ítélkezésük ismertetésével azonban tökéletesen bemutatta személyiségüket és a jogszolgáltatásnak aligha nevezhető önkényes működésüket. Ugyanakkor a szolnoki főügyészhelyettes jóindulata is kitűnik a jelentésekből. Ahol csak lehetett, a proletárdiktatúra bukása után bajba került személyeknek, a forradalmi törvényszékek tagjainak helyzetén könnyíteni igyekezett. 1920 őszén, a jelentések összeállításakor a fehérterrorista különítményeket még nem számolták fel teljesen és a bíróságok is a bosszúállás és a megtorlás szellemében tevékenykedtek. A fehér különítményesek Wiedorn Adolf ügyészi működését már korábban is erélytelennek és a Szolnoki Királyi Törvényszék ítélkezését túlságosan enyhének tekintették. Erre hivatkozva 1920. április 28-án a főügyész-helyettestől kierőszakolták a szolnoki fogház kommunista és baloldali foglyainak átadását, akiket - mintegy 18 személyt - az abonyi Vigyázó-kastélyban meggyilkoltak.2

2 F. Bede Lászlót, a Szolnoki Direktórium legradikálisabb tagját a Szolnoki Királyi Törvényszék mindössze három év börtönbüntetésre ítélte, míg Pálfy János direktóriumi elnököt a vád alól felmentették. Az Abonyba elhurcolt foglyok többségének ügyében enyhe ítéleteket hoztak.

3 Budapesti Hírlap, 1911/86. sz. 18. p.

4 Újság, 1913/93. sz. 15. p.

5 Igazságügyi Közlöny, 1920/3. sz. 265. p.

6 Budapesti Hírlap, 1921/241. sz. 4. p.

7 WIEDORN Adolf: Külföldi örökbefogadások. In: A Gyermekvédelem Lapja, 1927. április 120-122. p.

8 KORPÁS László: A forradalom törvényszékei - a törvénykezés forradalma. In: Jászkunság folyóirat, 1979. 1. szám 33-37. p.

Wiedorn Adolf életéről és szakmai pályájáról viszonylag keveset tudunk. Az 1900-as évek elején Nagybecskereken, majd Karánsebesen, 1911-től Nagyszebenben volt ügyész.3

1913-ban főügyész-helyettesnek nevezték ki.4

Az I. világháború után bizonyára Erdély román megszállása miatt került Szolnokra, ahol 1920 márciusától ugyancsak főügyészhelyettesi állást töltött be.5

1921

októberében, amikor az igazságügyi minisztertől főügyész címet kapott, már a Budapesti Királyi Ügyészségen dolgozott.6

Később gyermekvédelemmel is foglalkozott. 1927 áprilisában az Országos Gyermekvédő Liga folyóiratában, A Gyermekvédelem Lapjában a magyar gyermekek külföldi örökbefogadása ellen emelt szót. Ugyanis Belgiumban és Hollandiában gyermeknyaraltatási akciókkal kapcsolatosan több száz magyar gyermeket adoptáltak. Wiedorn cikke szerint a magyar államnak lenne a kötelessége, hogy gondoskodjon az árva és elhagyott gyermekekről.7

A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében alakult forradalmi törvényszékek működését és a tárgyalt ügyek jellegzetességeit - jórészt Wiedorn Adolf jelentéseire támaszkodva - Korpás László szolnoki ügyvéd 1979-ben rövid tanulmányában ismertette.8

Korpás László a pártállam politikai követelményeihez igazodva, a kényes kérdéseket megkerülte és pozitív megvilágításban mutatta be a proletárdiktatúra jogszolgáltatását. Ettől eltekintve írásában a jogászi, jogtörténeti szempontokat szem előtt tartva, szakmai igényességre törekedett. Jóllehet 1979-ben csak óvatosan fogalmazhatott, burkoltan kifejezésre juttatta, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségét már a Tanácsköztársaság kikiáltását hírül adó Mindenkihez kiáltvány megszüntette. A proklamáció ugyanis kimondta, hogy a törvény212