Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)

TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében

szeptemberi jelentésében úgy fogalmazta meg: „A helybeli cigány és magyar lakosok között korábban is, de jelenleg egyre élesebben nacionalista jellegű ellentétek állnak fenn. Erre vezethető vissza a múltkori verekedés is. [...] A helyi pártbizottság egy része olyan nézeteket vall, hogy kár, hogy meghalt Hitler, különben már régen elpusztította volna őket. ”119 A drasztikus személyi vál­toztatások után Nagyivánon jelentősen csökkent a problémák száma, de tejesen nem szűnt meg. Az alakulat még az 1961-es megyei helyzetjelentésben is rossz színben tűnt fel: egy 1960. decemberi foglalkozáson ugyanis a munkásőrök lakodalom után, ittasan jelentek meg. Amikor pedig ezt szóvá tették nekik, így fenyegetőztek: „Akkor inkább leszerelünk'” Igaz, később csak egy munkásőr adta be leszerelési kérelmét.120 119 MNL JNSzML XXXV. 23. f. 2. d. 1959. Feljegyzés az 1960/61-es kiképzési év első foglalkozásainak tapasztala­taiból. 1960. szeptember 12. 120 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1961.14. ő. e. Jelentés a Munkásőrség helyzetéről. 1961. június 20. 121 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1958.39. ő. e. Jelentés a Munkásőrség rendkívüli eseményeiről. 1958. április 15. 122 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1961. 1. ő. e. Tájékoztató jelentés a december hónapban végrehajtott gya­korlatokról. 1961. január 3. A megye egy másik településén, Besenyszögön egészen másféle problémák léptek fel. A megyei pártvezetésnél tudták, hogy rendkívül vallásos településről van szó, viszont a járás legnépesebb községéről beszélünk, ezért is akartak ott mindenképpen munkásőr ala­kulatot létrehozni a szolnoki járási század kötelékében. A településen a 32 munkásőr jelölt közül 5 fő végül mégsem szerelt fel vallásos feleségének tiltakozása miatt, noha korábban vállalta a szolgálatot. Volt, aki azt mondta, hogy a párttagsággal még csak kibékül vala­hogy, de a munkásőr tagságot már nem engedi a férjének. Előfordult olyan eset, hogy a feleség tiltakozása ellenére a férj mégis hazavitte a felszerelést, mire a felesége azonnal otthagyta. Egy másik munkásőr éppen ezt elkerülendő rejtette el a felszerelését a padláson. Ezeket a munkásőröket eltávolították a testülettől. A járási parancsnok, Fekécs Illés, a Szol­nok járási munkásőr század parancsnoka szerint a településen az asszonyok között az alábbi szóbeszéd terjedt akkoriban: „A munkásőrök partizánok, vörösök, s egyszer lefogják őket verni, ezért elválik, ha nem szerel le. Az ellenség ilyen módon befolyásolja a kommunista felesége­ket. ” A jelentésben, egy másik verzió szerint: „Ezek partizánok, vörösek, a Munkásőrséget egy éjszaka lefogják verni és ez a rendszer már csak egy évig lesz.” A besenyszögi eseményekkel kapcsolatos vitát Váczi Sándor az alábbiakkal zárta le összefoglalójában: „Nem akarom le­becsülni a besenyszögi kommunistákat, de nem függetlenek a környezetüktől, rokonságuktól, már­pedig Besenyszög összetétele politikai vonatkozásban nagyon rossz. Inkább másutt kellett volna a szakaszt létrehozni és egy adott esetben az csinálna rendet Besenyszögön. Meg kell szüntetni azt a helyzetet, ami Besenyszögön van, inkább ne legyen munkásőr szakasz, minthogy fegyelmezetlen emberek legyenek munkásőrök.”121 A besenyszögi munkásőr szakaszt végül 1960-ban szün­tették meg, helyette pedig új munkásőr szakaszt alapítottak Martfűn. A martfűi munkásőr egység létrehozására jó indok volt a jelentős szocialista ipar megléte, míg a besenyszögi leszerelés egyértelmű kudarcnak számított, hiszen a megyei pártvezetés utólag bevallotta, hogy a megfelelő személyi feltételek már az alakulat létrehozásakor sem voltak adottak. A község továbbra is menthetetlenül vallásosnak bizonyult.122 197

Next

/
Oldalképek
Tartalom