Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: A munkásőrség első évei Szolnok megyében
igazgatói irodájába, mert úgy tudta, haragosa éppen ott tartózkodik. „A megyei párt-végrehajtó bizottság szükségesnek tartja félreérhetetlenül leszögezni, hogy az elkövetett cselekményeknek semmi közük nincs az éberséghez, sőt, azzal ellentétesek. [...] Ha viszont megtűrnénk, hogy egyes munkásőrök a párttól, a munkáshatalomtól kapott fegyvert a dolgozók megfélemlítésére használják fel, a Munkásőrség elvesztené a becsületes emberek bizalmát, támogatását. [...] A rendkívüli események megakadályozása, a Munkásőrség tekintélyének növelése érdekében a jövőben nem kaphat helyet a Munkásőrségben olyan személy, aki nem tud parancsolni magának a szeszfogyasztás terén. [...] A megyei párt-végrehajtó bizottság elvárja minden pártbizottságtól, pártszervezettől és párttagtól, hogy azonnal szüntessék meg a súlyos kilengésekre vezető liberális szellemet" - olvasható az állománynak írott levélben.108 108 MNL JNSzML XXXV. 1. f. III. fcs. 1958. 39. ő. e. A Munkásőrségen belüli fegyelmi kilengések azonban mindennek ellenére tovább folytatódtak. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy 1958. október 28-án a megyei párt VB ismét külön napirendi pontban volt kénytelen tárgyalni ezeket az eseményeket. A felsorolt esetek közül kiemelkedett, hogy a vonaton megtámadták és megverték Dr. Szittya Jánost, Szolnok város tiszti főorvosát. Az elkövető munkásőr igazolványt mutatott fel. A visszaélések kapcsán legtöbbször emlegetett települések Nagyiván, Nagykörű és Tiszaroff voltak. 1958. október 10-én Tiszaroffon például egy volt karhatalmista munkásőr éppen a karhatalmi élményeit mesélte a kocsmában, amikor elhangzott: „Itt is van egy pár gróf és fasiszta, látogassuk meg őket!" Ezt követően többedmagával gróf Waldeck Hubert, majd Borbély Gábor földbirtokos lakására mentek és az ott talált tulajdonosokat megfélemlítették, igazoltatták. Még aznap felpofoztak egy rendőri felügyeletest a helyi cigánytelepen, majd hazafelé menet egy iparőrnek leszakították a váll lapját. Az elkövetőt kizárták a Munkásőrségből, megfosztották addig viselt funkcióitól és végső pártfigyelmeztetésben részesítették. Lényegi büntetést tehát nem is kapott, de legalább felelősségre vonták. A megyei VB előtt az is világos volt, hogy azokat, akik 1956-ban „helytálltak" a kommunizmus mellett, több helyen nem akarták felelősségre vonni, az ilyen eseteket takargatták a megyei pártvezetés előtt is. A visszaéléseknek csak 40%-a derült ki időben. A tiszaroffihoz hasonló esetek kapcsán mondta Gila Pál az ülésen: „A volt karhatalmi elvtársak sok esetben nem tudják, vagy nem akarják észrevenni, hogy nem 1956-ban vagyunk és nem kell olyan módszereket alkalmazni, mint akkor kellett." A megyei pártvezetésnél tudták, hogy egyesek nem tartják eléggé baloldalinak az MSZMP-t és úgy gondolták, majd ők megfelelően intézkednek. Nagykörű községben az elkövetett túlkapások miatt a lakosság már félt a munkásőröktől. Itt a munkásőrök mindenképpen megverték az olyanokat, akiket előre kinéztek maguknak. Az erőszakos esetekre Tóth Imre VB tag így reagált: „Az igazság az, hogy egyes elvtársak időnként abban lelik örömüket, hogy embereket vernek meg. " Más VB tagok is radikális hozzászólásaikkal tűntek ki. Ilyen volt Szekeres László mondandója is: „Amikor kézhez kaptam a jelentést, megborsozott a hátam. Oda jutunk, hogy az ember a kommunisták, a munkásőrök közé nem mer menni, mert esetleg összetévesztik valakivel és helyben hagyják. " Czinege Lajos öszszefoglalójában ezt mondta: „Néhány pártszervezetünkben nagyon komolyan lábra kapott az önteltség: 'miénk a fegyver, miénk a hatalom' jelszóval akarnak mindent elintézni. Az, hogy a munkásőrök egy része - közöttük párttitkárok - ilyen könnyelműen használja fegyverét, nem lehet 193
