Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: Karcagi csárdák és vendégfogadók a 18-19. században
Határjárási jegyzőkönyv részlete 1725-ből A bor- és a pálinkamérés a redemptio után a település beneficiuma maradt, vagyis a község bevételeit gyarapította. A csapszékek, a csárdák és a vendégfogadók a város tulajdonát képezték, amiket az elöljáróság a helyi borok felvásárlásának és értékesítésének kötelmével együtt sokáig évenként előre megállapított bérleti díj fejében árendába adott.24 1791-ben azonban nagy felháborodást keltett a görög árendátorok tevékenysége, akik a lakosság boraiban „szerfelett piszkálván", azt „némellyektől alsó és illetlen áron szedték bé, másoktól pedig bé sem szedték, a'kiktől bé szedték is sokakkal sok ideig töltelékkel tartatták, leg többen pedig a szőllejeknek tsak annyi hasznát sem vették, hogy abból az esztendei quantumokat sem fizethették be. " A sok panasz miatt javasolták a bérlők szerződésébe foglalni, hogy azok minden szőlős gazdától ,,a' pro portione quanti a borait bé szedjék az árendátorok, azomba limitátiója minden italoknak időről időre ki szabattassék. " Ekkor hozták a határozatot az italmérés tanácsi tulajdonáról és ellenőrzéséről (2. pont), amely szerint „hogy pedig a szegény lakosság illendőbb áron ehesse a' húst, az italokat (illendőbb áron) ihassa, tehát el végeztetett, hogy a' Communitás magának s maga administrátiójára tartsa meg 3500. Rftba a' Csapszékeket, és a Mészárszéket és a' kiadandó Limitatiókat szorossan ki tartsa. "25 Később voltak olyan időszakok, amikor a felsőbb rendeletek ellenére sem hirdettek árendát, hanem az elöljáróság maga gazdálkodott a kocsmai bevételekkel és állított alkalmas csaplárokat a csapszékekbe és a csárdákba. 24 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1763. március 16.1762-1763-ban pl. még Csire Gergely és Matolcsi György debreceni lakosok árendálták a karcagi csapszékeket. 1769. szeptember 29-én (Tjkv.) a karcagi Erdős Györgynek, Böjti Istvánnak és Szarka Péternek adja árendába a tanács „a' Városnak mindennemű ital áruló közönséges hasznait illető bor és Pálinka Korcsmáit". 25 MNL JNSzML Kg. v. ir. Tjkv. 1791. szeptember 14. 501. ugyanekkor (3. pont) azt is kötelezővé tették, hogy az árendátorok a csapiárok megfogadásánál kötelesek a tanács véleményét és engedélyét kérni és hogy az új csapiár ,,a' régi jó szokás szerént meg hiteltessen, hogy az italok annál tisztábban mérettessenek." A csaplárosok feleltek az „üzletvezetésért" és mivel jelentős hasznot hajtó vállalkozásról volt szó, a szolgálatba lépőkkel esküt tétettek. Felügyeletüket a tanács által kinevezett borbíró, pénzügyi elszámoltatásukat a települési jegyző (nótárius) látta el. Az italok beszer15
