Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: A jászberényi kommunista pártelit összetétele és interakciói az 1950-es években
„A Pártbizottság helyesen irányította a párttagok és a dolgozók figyelmét a »teljes demokrácia« hazug ellenséges propaganda jellegére is, amely [mármint az ellenséges propaganda] igen nagy zavart keltett a dolgozók soraiban. A párt felvilágosító szava nyomán városunk dolgozó tömegei megértették, hogy a mi hazánkban demokrácia van a becsületesen dolgozó tömegek számára, de diktatúra van az osztályellenséggel és mindazokkal szemben, akik akadályozzák akár közvetlenül, akár közvetve a szocializmus építését. "77 77 Uo. 88. p. 78 Uo. 91. p. Ez a gondolatsor az 1936-os sztálini alkotmány alapjogi felfogásából táplálkozik. A sztálini alkotmány a jakobinus hagyományra épült, amely a rousseau-i demokrácia-modellben gyökerezik. Rousseau szerint nincs szükség a hatalmi ágak szétválasztására, az alapjogok alkotmányos garanciáira, hiszen a többség akarata egyenlő a közjóval. A többség pedig így rá is erőltetheti igazságát a kisebbségre, természetesen a kisebbség saját érdekében. Ebből indult ki a kommunista államelmélet is, amely szerint a többség - ha akarja - felszámolhatja a formális közéleti pluralizmust. (A gond ezzel az, hogy Magyarországon sohasem volt meg a többségük a kommunistáknak, így még a saját - a liberális alkotmányosságtól idegen - hatalomfelfogásukkal is inkonzisztenciába kerültek.) A fenti idézet a jogegyenlőség relativizálásának keresetlenül őszinte bevallása. „Hogy milyen most a viszonyunk az osztályidegenekkel szemben? Ezt úgy tisztázta pártunk, hogy ha ellenséges osztályként lépnek fel a néphatalom ellen, akkor megmutatjuk nekik, hogy mi a munkásököl, ha állunk velük szemben, meg kell nézni, hogy az illető most mit csinál. Ők is különböző emberek, ha makacs ellenség és a rendszer ellen harcol, meg kell büntetni, ha alkalmazkodik a rendszerhez, betartja a törvényt, akkor a törvény védje meg őt is mint állampolgárt. "7S Az imént idézett rész a „kádári közmegegyezéses" retorika egy kiváló hétköznapi nyelvre fordítása. Azért építettem bele a mondatba a retorika kifejezést, mert amint azt a későbbiekben látni fogjuk, igen szélesre szabták meg azon cselekmények körét, amit ellenséges tevékenységeknek lehet bélyegezni, így ez a beharangozott türelem sem volt mindenkire érvényes. De az állításnak nem is ez a lényege. Itt arról beszél az első titkár, hogy nem kizárólag a származása alapján lehet megítélni az embert, hanem a személyisége, a tettei alapján is. Ami még szembetűnőbb, hogy „embernek" hívja az ellenséget, ami vitán felül állóan más típusú hatalomgyakorlási szándékról árulkodik, mint az ezt a verbális gesztust sem megtevő rezsimek esetében. Itt nem arról van szó, hogy az osztályellenség egyenlő lehetőségekkel indul, pusztán arról, hogy ha meghúzza magát, megelégszik a társadalmi ranglétra legalsó fokával, akkor nem kell az állami terrortól félnie, nem kell „csengőfrászt" kapnia. Az egy másik kérdés, hogy a teljes önmegtagadás és egzisztenciavesztés is tud hasonló károkat okozni egy személy lelkében vagy egy család életében, mint egy meghurcolás. Éppen ezért ellentmondásos a „puha diktatúra" megítélése - hozzátéve, hogy a Kádár-rendszer első évei a restauráció és a bosszú időszaka volt -, mert a Rákosi- 153
