Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 33. (Szolnok, 2019)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: „Egy darab Európa a magyar síkság közepén" - A szolnoki Tisza Szálló és Gyógyfürdő megépítésének városfejlesztési aspektusai
1929. augusztus 14-én megnyitotta kapuit a kiállítás. A szolnoki vasútállomás már az előző napokban szokatlanul népes volt, százával érkeztek a vendégek a kiállítás megnyitójára. A város vezetése 50 ezer vendéget - köztük sok külföldit is - várt az eseményre, amely évtizedek óta az első jelentős kiállításnak számított a vidéki Magyarország bemutatkozására. Szolnoknál alkalmasabb helyszínt ekkor nem is nagyon találhattak volna az Alföldön, hiszen „a folyton épülő és amerikai méretekben terjeszkedő Szolnok valóban, missziót végzett akkor, amikor az állomásmenti Baross-ucca egyik nagy üres telkén és a környező új iskolaépületekben megrendezi ezt a kiállítást, mely a pesti Nemzetközi Vásárhoz hasonlóan bemutatja a környék reprezentáns iparát, kereskedelmét és mezőgazdaságát" ,147 146 Magyar Országos Tudósító, XI. évf. 181. sz. Budapest, 1929. augusztus 10. (Online: https://adtplus.arcanum.hu /hu/ 2018. április 2.) 147 Friss Újság, 1929. augusztus 14. 2. p. (Online: https://adtplus.arcanum.hu/hu/ 2018. április 2.) 148 Budapesti Hírlap, 1929. július 23. 6. p. (Online: https://adtplus.arcanum.hu/hu/ 2018. április 2.) Az 1920-as évek közepén megkezdett nagyszabású városfejlesztési program - belső ellentmondásai ellenére is - látszólag meghozta eredményét: Szolnok és a város vezetése pompában fürdött, a város büszkén mutathatta be új épületeit, parkjait, szállodáját és fürdőjét a több tízezres vendégseregnek. A település idegenforgalma, kulturális élete soha nem látott mértékű fejlődést mutatott, Szolnok turisztikai vonzereje országos szinten is megerősödött. A fővárosi lapok egyre-másra arról cikkeztek, hogy a Tisza-parti település - természeti adottságait és fejlesztési lehetőségeit kiaknázva - hatalmas fejlődésen ment keresztül, és a romantikus táji adottságok mellett a modern vendéglátás minden eszközével rendelkezik. Szolnok „fürdővárossá" vált, nevét egyre többen ismerték az országhatáron belül és kívül is, s látszólag képes volt magához vonzani a pihenni, kikapcsolódni és gyógyulni vágyókat az ország más pontjairól is. És bár köztudott volt, hogy a korszak belföldi turizmusában a korabeli társadalom igen szűk, megfelelő jövedelemmel és vagyonnal rendelkező rétege tudott csak részt venni, a korábbi állapotokhoz képest érzékelhető volt az elmozdulás. Egy korabeli országos hírlap így láttatta ezt a fejlődést: „A Tisza varázsában ragyog friss színeivel, a júliusi lankadtságban is üdén Szolnok, amely ilyenkor vízi város, s ha az ember belemerül egy kicsit az életébe, úgy érzi, hogy nyaralóhely. A rossz magyar szokás, amely távoli horizontok mögött keresi a szépségeket, nem is vett talán tudomást Szolnoknak erről a nyári arcáról, amelybe belenézni olyan kedves öröm. Oda kell tehát vinni az embereket, meg kell fürdetni őket a Tiszában, megmutatni nekik a Zagyva-torkolat romantikáját, végig vezetni a hatalmas lendülettel kiépült városon, elvinni őket a látványosan megcsinált partmenti parkba, amelynek ékességéül európai stílusban szállót építettek, gyógyfürdővel, meleg gyógyító vízzel, meghintázni őket a színes életben, amely a parton és a finom kirakatok előtt a korzón zajlik, megengedni, hogy észre vegyék a selyemharisnyás szépeket, akikből olyan bő itt a termés, s elvinni a művésztelepre, ahol a vásznakon eszmélnek rá, hogy mennyi gyönyörű témát lehet találni itt a Tisza partján, s hogy ebbe a sok szép témába mindenki belesétálhat, ha kimegy a partra, vagy beleül egy csónakba."148 A beruházásoknak és a városfejlesztési intézkedéseknek köszönhetően a fővárosból érkező érdeklődők számára Szolnok turisztikai vonzereje nyilván jelentősen nőtt a korábbi időszakokhoz képest. Ám helyi szinten nem mindenki osztotta ezt a lelkesedést, és további 115
