Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - HORVÁTH GERGŐ: A jászberényi Kunház története
hozzátéve, hogy mivel az a ház „olly díszes helyen fekszik, [...] [hogy a] kívánt 3000 pft vételi árnál egyesektől többet lehetne kapni”, s mivel az összeg a házhoz képest igen csekély, ezért a készpénzbeli kifizetést javasolta. Hozzátette még, hogy ha Jászberény a korábban ajánlott évi bérlet összegét megadni nem hajlandó, úgy a ház „akár közárverésen, akár magány alku útján adattasson el”. Válaszát annyival zárta, hogy természetesen, ha a többi nagykun város másként kíván eljárni, a többség akaratához fog ő is igazodni. Az ügy elintézésre a város Ujj Mihály járási kapitányt és Illéssy György kisújszállási főjegyzőt ajánlotta. Hasonlóan kemény hangvételű választ fogalmazott meg Kunmadaras is.306 Tanácsa kijelentette, hogy a fennálló törvények értelmében, mely „szerint a tulajdonjog szentsége sérthetetlenül áll, s mindenki a saját vagyonáról szabadon rendelkezhetik”, a házat továbbra is magáénak ismeri el és azt legfeljebb haszonbérbe hajlandó adni Jászberénynek „legfeljebb addig, míg [a város] csendőri laktanyát építhet”. Majd hozzátette, hogy ha a többi nagykun település mégis az eladás mellett döntene, Kunmadaras is hajlandó ezt elfogadni, ez esetben azonban az eladási árat 4000 pengőforintban javasolta megállapítani. Indoklásában felhozta az építkezések igen magas költségeit és hogy a ház igen jó helyen fekszik. Emellett Kunmadaras is osztotta azt a véleményt, hogy a „szabad kézi” vagy árverés útján történő értékesítéséből is nagyobb összeget lehetne elvárni, így az ajánlott összeg egyáltalán nem sok. Az eddigi használatért a város évente ezen 4000 pengőforint 6%-os kamatját, 240 pengőforintot ajánlott. MNL JNSZML V. 1842.a. Kunmadaras város tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek 172/1853. MNL JNSZML V.142. Karcag város tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek. 78/1853. MNL JNSZML V.242. Kisújszállás város tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek 124/1853. Karcag a Jászberény által ajánlott 6000 váltóforintot szintén kevesellte.307 Válaszában a város elsősorban egy 1851-es, kerületi megbízottak által végzett felmérésre hivatkozott, mely a ház értékét 3000 pengőforintban állapította meg. Elismerték ugyanakkor, hogy ez Jászberény gondozásának is köszönhető, aki nem hogy hagyta volna lepusztulni, sokkal inkább gondozta az épületet, így növelve az értékét. Ugyanakkor az 1851 óta csendőrlaktanyaként használt épület után a város még mindig nem fizetett bérleti díjat. Karcag úgy hajlott a kompromisszumra, ha a megajánlott 6000 váltóforint, tehát 2400 pengőforint felett Karcag összesen további 1800 váltóforintot - 720 pengőforintot - is megkaphatja, melynek hatodrészét, még ha a többi nagykun település le is mondana a sajátjáról, ő nem volt hajlandó elengedni. Az ügyek vitelére a továbbiakban Varró László karcagi főbírót és Illéssy György kisújszállási főjegyzőt ajánlotta. A hat tulajdonos közül Kisújszállás és Kunhegyes bizonyult a legvisszafogottabbnak. Előbbi válaszában308 a 3000 pengőforintos eladási ár mellett szállt síkra, ugyanakkor hozzátette, hogy Jászberénynek a ház után annak elfoglalása 97
