Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - HORVÁTH GERGŐ: A jászberényi Kunház története
jászberényi kőművesmesterrel, hogy az istállót lebontják és helyette egy újat húznak fel. Az építkezésre a megbízók egy felügyelőt (inspector), valamint segéderőnek településenként 1-1 szekeret és velük együtt 1-1 napszámost küldtek Jászberénybe. A négy herényi kőműves a bontásért és az építkezésért, anyagköltségért igen tetemes bért kapott (540 rajnai forint, 20 véka búza, 2 véka kása, 30 font szalonna és 30 font hús), ráadásul az építési anyagokat is a tulajdonosok vásárolták és szállították a helyszínre. Utóbbiak költségeinek fedezésére Illéssy János nagykun kapitány kérte278 is a többi települést, hogy 150-150 forintot küldjenek el hozzá Kisújszállásra. Tehát a kezdeti költségek már ekkor legalább 1440 rajnai forintra rúgtak. Még ha az inflációt is beleszámítjuk, látható, hogy a istálló építése nagyjából a ház építési költségeinek 60-70%-át tette ki, tehát a korábbi épülettől eltérően ez feltehetően sokkal tágasabbnak és ami még fontosabb, stabilabbnak és tartósabbnak szánták. 278 Uo. 279 MNL JNSZML V.501.C. Túrkeve város tanácsának iratai. Körlevelek jegyzőkönyve 1814. 496. P-280 MNL JNSZML V.501.a. Túrkeve város tanácsának iratai. Tanácsülési jegyzőkönyvek mellékletekkel. 610/1833. 281 MNL JNSZML V.501.C. Túrkeve város tanácsának iratai. Körlevelek jegyzőkönyve 1814. 330. PMint korábban említettük a Kunház a közgyűlések közötti időtartamban sem maradt felügyelet nélkül. Ezt a „feladatot” az 1800-as években Sismis Mihály jászberényi tanácsbéli látta el, a következő évtized közepén azonban már egy gazdaasszonyt, Juhász Katalint, találjuk a házban. Az asszony azon túlmenően, hogy ügyelt az épületre és a benne található dolgokra, feltehetően el is látta a nagykun deputátusokat azok jászberényi tartózkodása idején. Juhász Katalin már a házban lakott és a tulajdonosokkal kötött megállapodás szerint végzett szolgálataiért a lakhatáson túl búzát és faggyút kapott.279 A források szűkszavúsága miatt elég keveset lehet tudni arról, hogy ki, mikor és milyen feltételekkel viselte a ház és tulajdonosainak gondját, azt azonban tudjuk, hogy 1833-ban a Kunházban élő gazdaasszony „bére” Túrkeve számára mintegy 11 rajnai forint költséget jelentett,280 és az egyenlő teherelosztásból következően tehát a harmanicas évek derekán a Kunházat gondozó gazdaasszony teljes évi bére 66 rajnai forintot tett ki. A karbantartással kapcsolatos költségek viselésén túlmenően a források arra utalnak, hogy a ház éléstárának feltöltését is a nagykun települések végezték, méghozzá forgórendszerben. Illéssy János nagykun kapitány egyik körlevelében281 például utasításba adta, hogy „ a melly város pedig gazda lesz, jó lesz egy kevés tiszta lisztet, egy tsupor vajat, egy nehány tojásokat felvinni Sajnos arra vonatkozóan, hogy az éléskamra feltöltésével járó feladatokat miként osztották meg a tulajdonosok, nem találtunk írásos forrást. 92
