Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: Demokratikus önszerveződés vagy presztalinizáció? - Jászberény az átmenet éveiben (1944-1949) -
ideája élt, hanem a közelmúltban szerzett, a hatóságoktól elszenvedett kisebbnagyobb sérelmek is. Tóth Mihály visszaemlékezésében a „mind az ötünket” formulát használta. Itt magán kívül további három személyt nevezett meg, úgymint Tóth-György Istvánt, Farkas Jánost és Suba Jánost (feltehetően Vasas Márton volt az ötödik). Az aposztrofálás azt sugallja, hogy ők öten köztudottan kommunisták voltak a városban a két világháború között is.39 Sokatmondó, hogy közülük hárman MKP, ketten SZDP alapító tagjai lettek. rendfenntartó Vörös Őrséget, mely fegyverét használta. Az összetűzésnek több halálos áldozata és sebesültje lett.” (Tóth interjú 1956. 12. p.) Kitűnik az interpretációból az ágens kognitív disszonanciája: érzékelhetően fájlalta a tragikus eseményeket, de mégsem ismerhette el a vörösök túlkapását, ezért - sejtetve - ellenforradalmi erők manipulativ aknamunkájának tulajdonította az egyébként együttérzésére érdemes lakosság tüntetését. Tóth-György István 1920-as büntetőperében többen is mellette tanúskodtak, mondván, „ahol lehetett, enyhíteni igyekezett a kommunizmus kegyetlenségeit, és a polgári lakossággal szemben sok esetben humánusan viselkedett. [Törvényszéki] elnöki tisztének megtartása éppen a polgárság érdeke volt, emiatt kérték is erre”. SEBŐK B. 2015. 98. p. Tóth interjú 1956. 3. p. Tóth-György István visszaemlékezése. Idézi NAGY J. - TÓTH J. 1970. 25-26. p. NAGY J. - TÓTH J. 1970. 25. p. Tóth interjú 1956. 3-4. p. „ Összejöttünk, négyen-öten lehettünk, minden este itt találkoztunk az egyik elhagyott zsidóházban... Itt szemben a Weisz István igazgatónak a háza üres volt, őt elvitték gettóba a nyilasok. Ez veszélyes volt, mert a németek mindig itt csoportosultak a központban. Persze megbeszéltük, hogy te gyere 10 perccel előbb és te 10 perccel később. Világítás nem volt, a sötétben beszélgettünk a dolgokról. Egymást nem is láttuk, csak sugdolóztunk, hallgattuk a lépéseket, mert a kapu nyitva volt. ”40 Tóth-György István visszaemlékezéséből nyilvánvalóvá válik, hogy a tizenkilences kommunisták tudatosan készültek a szovjet csapatok bevonulására, az „új Tanácsköztársaságra”. Ennek érdekében hallgatták az illegális moszkvai rádiót, keresték fel egymást.41 A jászberényi kommunisták már a német megszállás (1944. március 19.) óta tartottak az internálástól, de 1944. november 1. után, amikor az SS vette át a városparancsnokságot, még a titkos találkozásaikat is beszüntették.42 „Az orosz csapatok jövetele már éreztette hatását november elején. Bombázások voltak. Itt a laktanya környékén több bomba esett le, nálam is betörte az ablakokat. Nekem is volt az udvaron egy bunker, ahol a lányommal és a feleségemmel elbújtunk. Attól kezdve, hogy úgy mondjam, állandó izgalomban éltünk, különösen azok, akik hát tudtuk azt, hogy ha a németek elmennek, minket is összeszednek. En egész éjjel nem aludtam, mindig készenlétben voltam, a kert végén a szomszéd kerítését áttörtem, hogy majd esetleg nem az utcán, hanem a kertek 165
