Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: Demokratikus önszerveződés vagy presztalinizáció? - Jászberény az átmenet éveiben (1944-1949) -
különösen a vidéki társadalom kollektív élményanyagába mélyen beivódtak, és sok esetben máig fel nem oldott traumákként terhelik az egykori áldozatokat.15 Ezek fényében a „koalíciós időszak” három-négy évét a „presztalinizáció”16 időszakának nevezhetjük. Bevezetés - Jászberény politikai kultúrája 1945 előtt Jászberényben a dualizmus időszaka óta a gazdasági-társadalmi folytonosságot támogató jelöltek nyerték az ország-, illetve nemzetgyűlési választásokat, úgymint a balközépi, majd a fúziót támogató Sipos Orbán 1865-től 1875-ig, később pedig a települést fél évszázadig képviselő gróf Apponyi Albert 1881-től 1933-ig, aki ellenzéki volt ugyan, de a 67-es rendezést elfogadta, tehát kormányellenzéki volt és nem rendszerellenzéki.17 Apponyi 1933-as halála után időközi választásokat tartottak Jászberényben, ahol Imrédy Béla akkori pénzügyminiszter a Nemzeti Egység Pártja (a továbbiakban: NÉP) képviseletében, Baráth Endre jászberényi földbirtokos pedig a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (a továbbiakban: Kisgazdapárt vagy FKGP) jelöltjeként mérkőzött meg egymással, az alábbi eredménnyel: Érvényes szavazat 4 825 szavazat Imrédy Béla (NÉP) 3 649 szavazat (75,62%) Baráth Endre (FKGP) 1 176 szavazat (24,37%)18 A jászberényi mandátumot Imrédy nyerte el, 1935-ben azonban lemondott róla (és pénzügyminiszteri posztjáról is), és a Nemzeti Bank elnökeként folytatta tovább Ö. Kovács József tapasztalattörténeti aspektusból a következőkre hívja fel a figyelmet: „Az »idegen« hadsereg [Bibó szerint is] »kalkulálhatatlanná« vált. A második világháború végének ezt a kollektív tapasztalatát semmiképpen sem lehet figyelmen kívül hagyni, ha le akarjuk írni és meg akarjuk érteni a falusi társadalmi reakciókat. [...] A szovjet katonák ekkori erőszakosságai, és főként a nők megerőszakolása, tömegek elhurcolása malenkij robotra és a Gulagra, a ki- és áttelepítések mindenki számára nyilvánvalóvá tették, hogy a háború vége egyúttal egy másik, kevésbé gyötrelmes időszak kezdetét is jelenti.” Ö. KOVÁCS József: A paraszti társadalom felszámolása. A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténete 1945- 1965. Korall, Budapest, 2012. 74. p. A fogalmat Gyarmati György használja az 1945-1947-es időszakra, ahol párhuzamosan futottak a demokratizálás reményei a szovjetizálás előkészítésével, amely versenyfutásból az utóbbi rendszeralternatíva került ki győztesen. GYARMATI György: A Rákosi-korszak - Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945-1956. ÁBTL-Rubicon, Budapest, 2011. Jászberény politikai kultúrájának alakulásáról bővebben lásd CSEH Dániel: A várospolitika szereplői és konfliktusai (1867-1914). In: Jászberény története a reformkortól a harmincas évekig. Szerk. Pethő László. Jászsági Évkönyv Alapítvány, Jászberény, 2015. 95-177. p. Jász Hírlap (1933) 10. 1. 161
