Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 32. (Szolnok, 2018)
TANULMÁNYOK - CSEH GÉZA: Adalékok a dévaványai Halasy család történetéhez. Horthy Miklós kormányzó anyai ági leszármazása
származásának megkérdőjelezéséhez. Lehetőséget adnak viszont Halasy Józsefné sz. Gärber Erzsébet férjhezmenetele előtti életpályájának megismeréséhez. Horthy Miklós anyai nagyanyja a legnagyobb valószínűség szerint német nevén Elise Gärber osztrák színésznő volt. Edith Futter színháztörténész a bécsi Lipótvárosi Színház legjelentősebb színésznőiről írt és 1965-ben megjelentetett doktori értekezésében részletesen ismertette művészi pályáját. Am Elise Gärber születésének helyéről és időpontjáról, továbbá későbbi sorsáról nem közölt adatokat. Elise, akit Bécsben a fiatalsága és kedvessége miatt Lisi, Lieschen, vagy Lisi néven is emlegettek, először a Józsefvárosi Színházban játszott gyermekszerepeket, majd 1821-ben a Lipótvárosi Színház társulatába lépett át. Az első két esztendőben pantomin szerepekben és statisztaként alkalmazták. 1824-ben már táncosnőként aratta első jelentősebb sikereit és vált ismertté a bécsi színházi közönség előtt. A Természet Hangja című darabban művészi színvonalon előadott szólótáncáról a színházi kritikusok elismerően írtak. Ebben az időszakban kezdte prózai színészi szárnypróbálgatásait, kezdetben csekély sikerrel. A kritikusok inkább a táncot és a pantomint ajánlották neki, és javasolták, hogy tanuljon meg beszélni, mielőtt egy szerepet elvállal. Elise Gärbert nem törte le a kudarc, hanem óriási szorgalommal idősebb színésztársai példája nyomán képezni kezdte magát. Ferdinand Raimund, a színház rendezője, későbbi igazgatója támogatta és további szerepeket adott neki. 1824. december 17-én a Varázslókirály gyémántja c. színműben Röschen szerepében már sikeresen lépett fel. A bécsi Allgemeine Theaterzeitung und Unterhaltungsblatt című színházi lap karácsonyi számában megjelent cikk szerint Gärber szép osztrák dialektusú beszédjében nem érződött semmi közönségesség, vagy cseh-morva akcentus. A zenei képzést azonban továbbra is javasolták számára. 1825-től már nem vállalt pantomin szerepeket és folyamatosan mint komika és szubrett tűnt fel különböző darabokban. Betegség, vagy távoliét esetén a legkiválóbb színésznők, Therese Krones és Katharina Ennöckl főszerepeit is átvállalta és sikeresen helyettesítette őket. Rendkívüli szellemi képességeit bizonyítja, hogy szükség esetén két óra alatt bármilyen szerepet meg tudott tanulni, de előfordult, hogy csupán félóra állt a rendelkezésére. A bájos, csinos és cserfes Lisi mesejátékokban, vígjátékokban és romantikus darabokban egyaránt kitűnt. Kiválóan táncolt és szépen énekelt. Eredeti humora a paródiákban különösen érvényesült. Nagyon jól utánozta a Bécsben komikusán hangzó berlini tájszólást. Karrierjének kiteljesedését jelentette Lujza szerepe az 1828 augusztusában bemutatott Ármány és Szerelemben. Szinte minden alakításában jól megállta helyét, ám önálló és kimagasló színészi karakterré mégsem vált. A kritika szerint a főszerepekben is kiválóan pótolta Therese Krönest és másokat, de ekkor már gyülekeztek a felhők a Lipótvárosi Színház felett. A legnevesebb régi színészek elhaltak, vagy kiöregedtek és a nézőközönség fogyatkozni kezdett. Ferdinand Raimund az épület bérleti díját nem tudta rendesen fizetni, ezért lemondott. Rudolf Steinkeller, a színház új vezetője a színészek jelentős részét, köztük Gärbert is indoklás nélkül elbocsátotta. A sokoldalú és elismert fiatal színésznőt azonban más társulatok szívesen fogadták. Előbb a bécsi Józsefvárosi Színházban kapott vendégszerepet, majd rövidebb ideig 151
