Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY : Karcag-Tanyai Egyházközség története
későbbiekben hosszú ideig egyetlen megoldásként kezelt javaslat: csak a külterület peremére építsenek ún. tanyai iskolákat, a távolabb lakó gyerekek részére inkább gyermekotthont (internátust) kell létesíteni, akik onnan járhatnak majd a városi iskolákba. Az 1902-1918 között polgármesterként dolgozó, 1919 őszétől a városi képviselő-testületben, a református egyháztanácsban - előbb presbiterként, 1925-től főgondnokként - helyet foglaló, 1924-től a város legnépszerűbb lapjait szerkesztő és egy sor egyesületben is nagy tekintéllyel bíró dr. Szentesi Tóth Kálmán jóvoltából ez az elképzelés minden lényegesebb fórum előtt - a képviselő-testületben, a bizottságokban, az iskolaszék előtt - elfogadott lett, s évtizedekig tartotta magát a közvéleményben. Még az 1920-as évek végén is, amikor már törvény kötelezte a településeket a külterületi oktatás biztosítására, mindösszesen négy tanyai iskola építését vette tervbe a képviselő-testület, utóbb azonban ezekből is csak a város peremrészein, a Déli külvároson és a Kiskulcsos városrészeken építtetett egyet-egyet, azokat is közösen a református egyházközséggel.8 A tartós pénztelenség miatt már az 1930-as években is, teljes egészében az államtól várták tanyai oktatás megoldását. így is lett: a karcagi tanyai „vándoriskolákat” a Vallás és Közoktatási Minisztérium szervezte meg 1937-38-ban. A református egyházközség csak azt követően, az 1940- es években jelezte, hogy a tanyaközpontnak megszervezhető Berekfürdőn állandó református elemi iskolát szándékozik építeni, de a kivitelezést, az iskolának és templomnak is megfelelő épület emelését csak 1943 nyarán és jelentős állami segítséggel tudta megkezdeni.9 p.; Ujházy Sándor: Tanyai iskola. In. Nagy-Kunság (XXX. évf. 29. sz.) júl. 16. 1-2.; Egy pár szó azokhoz alanyai iskolához. In. Nagy-Kunság (XXX. évf. 30. sz.) 1905. júl. 23. 2-3. Az 1920. évi népszámlálás már 723 be nem iskolázott gyereket talált Karcagon. A libalegelő tanyákon 107, Apavárán és környékén 66, a Tilalmason 215, a réti és legelői tanyákon 227 gyerek nem járt iskolába, a probléma több évtizedes voltát pedig a felnőtt analfabéták (legalább 3000 főre becsült) nagy száma mutatta. A tanyai iskolák helyét is kijelölték, de aztán ismét az internátus létesítését vették pártfogásba. Ld. Tanyai iskolák. In. Nagy-Kunság (XLVIII. évf. 8. sz.) 1923. febr. 24. 2. és 3000 analfabéta. In. Karcagi Napló (XVIII. évf. 88. sz.) 1927. nov. 9. 2. Megint szőnyegen a tanyai iskola ügye: A városnak nincs rá pénze, építse meg az állam. In. Karcagi Napló (XIX. évf. 45. sz.) 1930. május 24. 2. valamint Egyelőre 10 várostanító érkezik. In. Karcagi Napló (XXXVIII. évf. 5. sz.) 1938. jan. 15. 1. Elek György, 2016. 34. Az oktatás megszervezése mellett némi előrelépés történt a tanyai egészségügy területén is. Dr. Kiss Mihály városi tiszti-főorvos szolgálati ideje kezdetétől kemény köztisztasági és járványügyi rendszabályokat léptetett életbe a fertőző betegségek (pl. az ekkor még egyáltalán nem ritka tífusz és a népbetegségként számon tartott tbc) visszaszorítása érdekében. Ezeket a szabályokat a városban meglehetős szigorúsággal érvényesítette is, de a tanyák felett - érthetően - már nem volt hatalma. Sokéves munka, agitáció és kilincselés után azt tudta elérni, hogy 1938- ban a tanyasi asszonyok ellátására 1938-ban szülőotthon nyílt.10 95
