Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY : Karcag-Tanyai Egyházközség története
ELEK GYÖRGY KARCAG-TANYAI EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE Karcag város tanyavilágának kialakulását a 18. század közepén lezajlott redempció alapozta meg, amelynek során a hatalmas határ egyharmadát örök tulajdonul bocsátották a megváltakozásban részt vevő lakosok tulajdonába. A földművelés üzemhelyéül szolgáló tanyák kiépülése ezen a területen a 18. század végére megtörtént.1 Jellegzetessége ebben az időben, hogy a határbeli tanya ekkor még nem szakadt el a várostól, hiszen a gazda - utóbb már családostól - csak a szántóföldi munkák idejére, azaz a nyári, kora őszi hónapokra költözött ki, télre minden esetben visszatért a városi házba. (A végleges, állandó tanyai lakást az elöljáróság egyébként sem engedélyezte.) A tanyásodás második szakaszát a 19. század közepének folyószabályozási munkálatai hozták el. Az ezek nyomán bekövetkezett földrajzi (környezeti) változások ugyanis lehetővé tették a határ korábban közös tulajdonként hasznosított kétharmad részének (mintegy 45.000 holdnak) a magántulajdonba juttatását, ami két nagyobb ütemben - 1864-ben a rét, 1890-1905 között pedig a legelő - felosztásával történt meg. Ez utóbbival a határ egésze magántulajdonba került, ami nemcsak megsokszorozta a karcagi tanyák számát, hanem az állandóan tanyán élő lakosságot is megteremtette. Részben a gazda gyerekei költöztek ki pár évre, de kialakult a szolgatanyások, szabadtanyások népes rétege is, akik jószerivel egész életüket a tanyákon élték le, de sok szegényebb gazda is idővel a tanyára kényszerülhetett. A tanyai (külterületi) lakosság számának növekedése egybe esik a város gazdaságának 1867 után kezdődő fellendülésével, ami - eddigi megfigyeléseink szerint - a természetes lélekszám gyarapodás mellett több száz jövevény család beköltözésével járt.2 A tanyáknak, a tanyásodásnak hatalmas irodalma van. A nagykunsági tanyákról 1. Györffy István, dr. Bellon Tibor, és dr. Vargha László munkáit. 1853-1896 között megépült a Szolnok-debreceni és a Karcag-tiszafüredi vasútvonal, 1861-től, de inkább az 1880-as évektől megkezdődött a Hortobágy medre, majd a Hortobágy-Berettyó csatorna, valamint a határbeli belvízelvezető csatornák kiépítése. A szélmalmokat a század végére egyre inkább a gőzerőmű malmok váltották fel, s valóban jelentős lett a helyi malomipar. A városban 1890-től nagyarányú építkezések kezdődtek, s a megnövekedett kereslet kiszolgálására az 1880-1910 közötti három évtizedben tucatnyinál több téglagyár alakult. A fiatalok egy részének a hadsereg, a rendőrség, a vasút, a fejlődő közigazgatás, az oktatás, az állami és helyi adminisztráció, a szélesedő ipar, a növekvő létszámú iparosság adott munkát. 93
