Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: Üstökösök az égen: a Graefl- és Bobory családok a XX. századi politika szolgálatában
be, amikor a Graefl-birodalom romjain az új házhely-tulajdonosok telepes községet akartak létrehozni. A gazdálkodó Graeflek Az 5000 kát. holdat is meghaladó Graefl-gazdaság fokozatos földvásárlások után alakult ki, a terület nagyságát a századfordulón még bérlemények is növelték. Károly kiváló gazdának bizonyult. A nemesség soraiba való felemelkedésüket is „a mezőgazdaság terén évek hosszú során át szerzett érdemeik”-nek köszönhették. Károly halála után a gazdálkodás irányítását Jenő vette át. A korai időkben az állattartás vált a meghatározó gazdasági ágazattá: 112 darab angol félvér lováról, 377 darab szürkemarha állományáról, 2000 darabos hazai fésűs merinói juhtenyészetéről és 300 darabos mangalica kondájáról tett említést a korabeli szaksajtó. A mintagazdaság szarvasmarha és juhtenyészete az 1908-as gyöngyösi mezőgazdasági kiállításon a legmagasabb díjakat nyerte el. Jenő gazdasága méretei és korszerűsége okán is jól jövedelmezett, miután 1912-ben 9070 korona adót fizetett, vagyis a megye hat leggazdagabb adófizetőjének egyike volt. Adójának nagysága alapján bevételei a parádi Károlyiak jövedelmével vetélkedtek. Andor gazdaságáról, állatállományának összetételéről és mennyiségéről nincs adatunk. Az 1911. évi Magyarországi gazdacímtárban neve, mint a jelentős kétútközi szimentáli tehenészet tulajdonosa került be. Jegyezték még a jellegzetesen lassú, komótos járású bivaly állomány át, melynek tartása ebben az időben a kétútközi Graefl - gazdaságot és a rábolyi káptalani birtokot jellemezte. A család tekintélyes mennyiségű földeket birtokolt az ártéren,94 mely a ridegtartás egyik feltétele volt. A Graeflek szolgálatában álló pásztorok kerekes kunyhóban éltek, mely nádból vagy deszkából készült, árvízveszélykor vagy a legelőhely változásakor csak „ arrébb gurították. ” A jószágokat a hideg hónapokban a Nagyálláson, a Kistanyán és a Brigerben teleltették. Feltehetően ők teremtették meg az ártéren a domaházi köteles rév működésének feltételeit is, melyet a népnyelv „Graefl rív”-ként őrzött meg. Boletta vagy gabonajegy: a magyar kormány 1930-ban vezette be a nagy gazdasági világválság miatt súlyos helyzetbe került gabonatermelők helyzetének segítésére. A boletta adófizetésre felhasználható szelvény volt, esetleges maradékát készpénzre lehetett váltani. Kidolgozásában részt vett az egri dr. Gáspárdy Elemér országgyűlési képviselő is. Az Andor halála utáni időszak gazdaságáról nem maradtak források, az 1930- as évekre Graefl Helén emlékirataiból következtethetünk. „Nehéz évek jártak a gazdaságra. Bejött a boletta-rendszer,95 a termést nehezen lehetett értékesíteni, mindig néztük az eget, lesz-e eső, volt jégverés, sáskajárás, rozsda. A ’20-as évek végén a földek búzával és rozzsal voltak bevetve, de aztán áttértek a dohányra, a cukorrépára, a korianderre, a mustármagra, mert az több pénzt hozott. Egy tanult intéző vezette a birtokot, aki mindent megbeszélt anyámmal. Volt még szimentháli 71
