Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - SZUROMI RITA: Üstökösök az égen: a Graefl- és Bobory családok a XX. századi politika szolgálatában
a mostani háborús viszonyok rendkívüli helyzetet teremtenek mindnyájunkra nézve és több-kevesebb alkalmatlanságot, munkát és költséget okoznak mindenkinek. Megnyugtathatlak aziránt, hogy a hadimenetrend életbe-léptetése óta én is 30 kilométernyi távolságra szállítom tejgazdaságom tejét kocsival Nagyváradra. Igaz tisztelettel vagyok őszinte híved Tisza. ”82 http://mtdaportal.extra.hu/books/tisza_istvan_osszes_2.pdf HML VII-l/c/71/1473. A háború utolsó évei már súlyos gondokat okozhattak Graefl Andornak. Az általános takarmányhiány és a hiányzó munkaerő az állatállományt is veszélyeztette, ezért 1918 tavaszán Andor engedélyt kért a Laskó felduzzasztására, hogy rétjeit öntözni tudja. Az engedélyt - mely egyébként egy halastó alapjait is jelenthette volna -, csak ideiglenesen, egy nyárra kapta meg. Tanúságos eset történt 1919-ben. Graefl Andor Kozma Sándort még 1913 őszén fogadta fel gulyásnak, fiát bojtárnak. Apa és fia 1914-ben kezdték meg szolgálatukat a birtokon. Az apa, aki felperesként, szegényjogon perlekedett, a következőket mondta jegyzőkönyvbe: „A háború kitörését követő évben a tinógulyást bevitték katonának, a földesúr a tinókat az üszőhöz csapatta és ezek is az én fiam gondjai alá kerültek. ”83 A fiú végezte rendes szolgálatát, ám 1919. augusztus 24-én lábfájásra kezdett panaszkodni. A vizsgálatot elvégezte Korom Lajos poroszlói és uradalmi orvos, aki a fiút kórházba utalta. Apja felkereste a földesurat, hogy kocsit kérjen, ám az dologidőre hivatkozva húzta-halogatta a kérés teljesítését. A beteg fiút majd négy héttel később sikerült csak Egerbe szállítani, ahol ezért amputálni kellett a lábát. Itt tudta meg az apa, hogy Andor nem fizette az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédpénztárhoz dolgozói „biztosítását”, így sem a kórházi ellátás, sem a művégtag nem jár ingyenesen. Az apa újra felkereste Andort, aki azt állította, beszélt az ügyvédjével és a kórházzal, semmi törvény sértőt nem követett el, de a Kozma Sándor által követelt összegnek - 514 korona tőke és 3240 korona járadék - a felét mégis hajlandó kifizetni. Kozma elfogadott 900 koronát Andortól, majd ismét Egerbe utazott, ahol megtudta, a földbirtokos nem beszélt a kórházzal és betegbiztosítás hiányában a teljes összeget a családnak kell kifizetni. A Dormándhoz tartozó Hanyi pusztán élő Kozma ezt követően polgári peres eljárást indított Graefl Andor ellen, mely annak életében már nem fejeződött be. Andor halála után hat gyermekét idézték be alperesként a bíróságra. Innen tudható, hogy az első házasságából született két lánya, Aliz és Rozália/Rózsa már férjnél voltak - utóbbit Heves-pusztacsászi lakosként idézték be -, a 22 éves Gabriella viszont Poroszlón élt és kirendelt gyámjai Graefl Jenő és Bobory György voltak. A per iratanyagához csatolták a Graefl család vagyonáról szóló bizonylatot is, amely a világháború ellenére is jelentős volt. A vagyonuk takarékban lekötve 1.800.000 korona, ingatlanjaik értéke 6.400.000 korona volt, de Andor életbiztosítással nem rendelkezett. Az 1919-es esztendő háborús állapotokat hozott. Nemcsak a tavaszi árvíz, hanem a tanácsköztársaság erőszakos foglalásai és katonai mozgósításai is érintették 64
