Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
ADATTÁR - BOJTOS GÁBOR: „Ártatlanul szenvedve eszik a rabság keserű kenyerét ismeretlen helyen. ” Jász-Nagykun-Szolnok megyei civilek, katonák, politikai foglyok elhurcolása a Szovjetunió lágereibe
közraktárak felgyújtva, Mezőgazdasági közraktárak, Hungária rum- és likőrgyár, Fa- és fémipari szakiskola bombatalálat. Sági Simon műszaki üzemét bombatalálat teljesen elpusztította. A Zagyva és tiszai vasúti híd felrobbantva, a vasúti felüljáró bombatalálattól elpusztult, a Malomszögi úti Zagyva fahídfelrobbantva, a Bábaképző Intézet, polgári fiúiskola, felsőkereskedelmi iskola bombatalálatokat kapott. Súlyosán vannak rongálva 3 elemi iskola, bombatalálatot kapott több elemi iskola, háborús rongálást szenvedett a csendőrlaktanya, telitalálatot kapott a vármegyeháza, vártemplomot aknatalálat érte. Az izraelita temető összes sírkövei ledöntve, a halottasháza bomba telitalálatot kapott, a katolikus temető bombatalálattól megrongálódott, különösen a hősi temetőben, a református temető bombatalálatot kapott” .3 A másik forrásban a vezsenyi jegyző kér segítséget a főispántól 1945. február 8-án: „Jelentem, hogy Vezseny községben a közállapotok, különösen a személy- és vagyonbiztonság az utóbbi időben annyira rosszabbodott, hogy ilyen még a négy havi megszállás alatt nem volt. Éjjel állandóan veszélyben vannak a nők. Dósa Balázs vezsenyi lakost, mert feleségét s lányát védte, lelőtték. Csörgő Mátyásnét elhurcolták éjjel s holtan találtak rá egy bunkerban, ahol hóval volt behányva. Férjét összeverték. A lakosságtól éjjel elviszik az állatokat s terményeket s sehol orvoslást nem kaphatunk. Községi gazdák bort hordanak a községbe s azt itatják a katonákkal. Vannak nők, kiknek házába tömegesen járnak katonák s ezek éjjel küldözik őket más tisztességes nőküldözésére. Vannak, akikkilakoltatottak, de itthon levő lakosok ellen azzal bujtják fel a katonákat, hogy ezek elvetemült burzsujok s összetöretnek mindenüket s az elvitt ingóságokat részelik a katonákkal. A helyi hatóságok tehetetlenek velük szemben, mert a náluk lakó katonák védik őket. [...] ”4 A harmadik forrásban Elek István, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye megbízott tiszti főorvosa 1945. február 4-én tett jelentést Veres József főispánnak: „Jász-Nagykun-Szolnok vármegye lakossága részére szomorúan végzetes hónapok voltak 1944. október, november és december hónapjai. Az eddig is a rendkívüli idők, a háborús viszonyok által meggyötört, nélkülöző lakosság ekkor esett át közvetlenül a háborús borzalmakon. A vármegye területe harctérré vált, bevonultak és megszálltak a németek, ütközetek, harcok folytak le, bevonult az orosz haderő. A lakosság egy része elmenekült, visszamenekült. Ehhez járultak az időjárási, az évszaki kellemetlen viszonyok, s végül a bombázások, a harcok folytán elpusztult lakásokban meghúzódni kénytelen népességnek az önkényes elszállásolás folytán és az erőszakoskodások folytán fellépett betegségei, melyek ellen védekezni alig, vagy egyáltalában védekezni nem tudó lakosság a falvakban, a tanyarendszerben lakván, megbetegedett rühkorban, eltetvesedtek, felléptek a „meghűléses” betegségek, a légzőszervek hurutos megbetegedései. Felléptek a fertőző betegségek, melyek igen sok MNL JNSZML IV. 407. 1450/1946. Uo. 1424/1945. 242
