Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - CSEH DÁNIEL: Intervenció az agráriumban. A mezőgazdaság kollektivizálásának jászberényi modellje
8. Összegzés Kutatásom során két célt tűztem ki magam elé: a jászberényi téesz-szervezés forrásalapú és leíró szemléletű bemutatását, valamint az így ismertté vált folyamat miktrotársadalmi kontextusainak a feltárását. A forrásokat folyamatosan újraolvastam az újabb elemzési szempontok beemelésével, valamint a lehetséges olvasatok és problémák felszínre kerülésével. 1945 után a kommunisták elkezdték végrehajtani a központ és az ideológia által diktált intézkedéseket annak ellenére, hogy a társadalom folyamatosan jelzéseket (pl. választási eredmények, inaktivitás) küldött feléjük arról, mit gondol a készülő új rendszerről. Mivel a társadalmi struktúra nem a gazdag-szegény, a birtokosföldnélküli típusú relációk szerint szerveződött, ezért a konfliktusok nem kizárólag a régi és az új kedvezményezett rétegek között alakultak ki. A konfliktusmezők epicentruma a jászberényi társadalmi beágyazottsággal nem vagy kevésbé rendelkező (pl. Bányai János, Csuka Lajos), egzisztenciáját egyedül a Pártnak köszönő és annak ezért megfelelni vágyó politikai vezetőréteg, illetve a gyakorlati felelősséggel járó pozíciókat betöltő, pragmatikus szempontokat is érvényesíteni kívánó gazdasági vezetők között jött létre. Ez a konfliktus alapvetően nem osztályjellegű vagy ideológiai természetű (hiszen a gazdasági vezetők nagy része is párttag volt), hanem az aktuális feladatok megoldási kísérleteinek és az új rendszerben való érvényesülési stratégiáknak a különbözőségéből fakadó volt. A VB frusztráltságát a központi elégedetlenségtől való félelem mellett az is fokozta, hogy tehetetlennek érezte magát a politikai akarat érvényesítésében, hiszen - a pártbizottságot kivéve - még a kommunista ihletettségű szervezetekben is a megrendszabályozni kívánt személyekkel „ cinkosan összekacsintók” foglaltak helyet az ő valóságértelmezésükben. A polemikus helyzet eszkalálódásához az új KB- határozat következményeként életbelépő erőteljesebb agitációs szervezőmunka vezetett, amikor a Megyei Párt VB számon kérte a helyi vezetőkön addigi eredménytelen munkájukat, s gyakorlatilag a „nyakukra ültetett” egy intendánst Csuka Lajos személyében. A bűnbakkeresés tipikus esete alakult ki a jelentéskészítők egymásra mutogatásában, mely új helyzet végül a legfelsőbb pártvezetés tagjai között húzódó ellentéteket is a felszínre hozta. E konfliktusok végül azért nem fajultak el, mert a kollektivizálás második hulláma a vártnál gyorsabban és sikeresebben ért véget, aminek következtében - jelentős egzisztenciális károk és mentális sérülések mellett - konszolidálódni látszott a helyzet. Mindezen belső konfliktusok egy olyan társadalmi mezőben történtek, ahol semmilyen igény nem artikulálódott a kommunizmusra, amely alapbeállítódás megmutatkozott a kvantifíkálható adatokban (párttagság, választási eredmények) és a személyközi interakciókban egyaránt. A jászberényi társadalom inaktivitásának három okát látom: 1. Jászberényben nem volt számottevő cselédség és egyéb nincstelen tömeg (4% alatti), és nem volt jelentős nagybirtok sem (az egyházi, és részben a zsidó birtokokat leszámítva), így nem öltött alakot a szociális ellenszenv miliője. 237
