Csönge Attila - Pozsgai Erika - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 31. (Szolnok, 2017)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgey Artúr és a Nádor-huszárezred 1843-1849. III. rész
egy osztrák kisvárosban a helyi polgárőrség egyik tagja a menetparancsot követelte tőlük, Dessewffy így felelt: „ Menetparancsom a pisztolyomban van. ” Október 8-án érték el a cseh-osztrák határt, majd 9-én értesültek az október 6-i bécsi forradalom híréről. Aznap egy csempész segítségével értek el az osztrák-magyar határon lévő Hohenauig, amelyben 300 főnyi katonaság állomásozott. A huszárok megrohanták a hatfőnyi hídőrséget, elfogták őket, majd Mosonszentjánosnál, október 10-én léptek magyar földre. Innen Pozsony védelmére irányították őket67 A szökés miatt október 8-án az ezrednél kihirdették a statáriumot. Október 21-én az ezred 2. őrnagyi osztálya Virágh Gedeon főhadnagy és Hollán Hugó hadnagy vezetésével hazaindult a csehországi Kuttendorfról (Shotinéves). 24-én Kolenetznél cs. kir. csapatok támadták meg a századot. Az éjszakai harcban három huszár elesett. A csapat 29-én érkezett meg a Trencsén megyei Szakolcára, majd innen Szenicen, Csácsón, Nádason és Modoron át Bazinba, onnan pedig november 1-jén Pozsonyba folytatták útjukat. Pozsonyban végre találkoztak a Sréter által hazahozott fél századdal is.68 Október 28-án az ezred alezredesi osztályának 128 huszárja Szetsey István és Mohácsi Valentin őrmesterek vezetésével a csehországi Saaz-ból, s Poroszország felé indult, de 31-én a porosz hatóságok Friedlandban őrizetbe vették őket. December 2- án Szetsey István és csapata megszökött Friedlandból és Morvaországon át Magyarországra indult, azonban rövidesen a cs. kir. csapatok fogságába került. Szetseyt és Mohácsit sáncmunkával súlyosbított fogságra ítélték.69 A huszárszökések története igazi „kuriózum” - a cs. kir. hadsereg történetében sem korábban, sem később nem fordult elő, hogy bármely nemzetiségű katonák ilyen szervezett formában, gyakran a józan számítással dacolva megpróbáltak volna hazajutni a szülőföldjükre. Fontos hangsúlyozni, hogy a szökésben nem csupán a magyar etnikumú legénység vett részt: a 8. és a 10. huszárezredek legénységében jócskán találunk felvidéki szlovákokat is.70 Megjegyzendő, hogy a Nádor-huszároknál még november-december folyamán is lehettek egyéni vagy kisebb csoportokban történő szökések. Görgei már a feldunai hadsereg parancsnokaként december 12-én küldte Kalmár Menyhért Nádor-huszárt, „ ki most érkezett hazánkba ”, s aki korábban az ő szakaszában szolgált, VIRÁG Lajos: A nádorhuszárok hazajövetele. In: TÓTH Kálmán szerk.: A honvédmenház könyve. Pest, 1870. 107-124.; DESSEWFFY Sándor: A Nádor-huszárok szökése Csehországból 1848-ban. S. a. r. Dessewffy Sándor. Hadtörténelmi Közlemények, 1943. 73-98. o.; RÉDVAYI. 1941. 75-91.; HERMANN Róbert: A Sréter-különítmény, a honvédsereg soproni különítménye. Soproni Szemle, 52. évf. (1998) 4. szám, 329-342. A szökésről igen alapos leírást ad DINYES László: Virágh Gedeon kunszentmiklósi születésű 1848-49-es Nádor-huszár főhadnagy, honvéd őrnagy, az utolsó aradi rab élete a dokumentumok tükrében. Bp., 2016. 33-104. Ld. még VIRÁG L. 1870. 125-139.; RÉDVAY I. 1941. 91-94. Ld. még Kossuth 1848. nov. 1-jei jelentését az OHB-hoz, közli KOSSUTH 1952. XIII. k. 323. VIRÁG L. 1870. 141.; RÉDVAY I. 1941. 94-98. Ld. erre a hazatért 10. és 8. huszárezredi huszárok névsorát. RÉDVAY I. 1941. 130-132. 22
