Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Bathó Edit: "Vajha volna már egy tisztességes mulató helyiségünk!" A vendégfogadás néhány nevezetes épületének története Jászberényben a 18-20. században
építésének kálváriája, amelynek minden részletéről beszámolt a „Jászberény és Vidéke” hetilap. Hiú kísérletezéssel telt el az év, és a bizottság kényszerhelyzetbe került, valamit mindenképpen határoznia kellett. Tekintetbe véve a város anyagi helyzetét, egyesek arra a megállapításra jutottak, hogy a városnak nincsen szüksége luxus épületre, ezért hirdessenek meg egy új pályázatot 100 ezer forintos fogadóra. Mások viszont úgy vélekedtek, hogy a Monaszterly-féle tervrajzból építtessen meg a város annyit, amennyire a rendelkezésre álló pénzből telik. A bizottság nagy része azonban abban állapodott meg, hogy új pályázatot hirdetnek a Monaszterly- féle tervrajz szerinti építkezésre, és a költségek csökkentésére a város a következő engedményeket teszi: alkalmas és ingyenes területet ad a téglaégetésre, közmunkaerőt biztosít a vasúton érkező épületanyagok beszállítására, valamint ingyen homokot biztosít. Mindezen túl a bizottság még arról is tárgyalt, hogy milyen részleteket lehetne mégis lehagyni a Monaszterly-féle tervrajzból az építkezés olcsóbbá tétele érdekében. Úgy vélték, hogy a külső homlokzat felesleg díszes ornamentikái elhagyhatók (így maradtak el a főhomlokzat két szoborfülkéjének szobrai is), ezen kívül törölték a padlás felé és a padozat alá tervezett két sor tégla lerakását, a pince fenék betonozását, és a nagyteremből a cigányzenekar részére tervezett 500 forintos állványt. A bizottság tehát ezt a javaslatot terjesztette a képviselőtestület elé, abban bízva, hogy elfogadásra kerül, mivel nagyon sok képviselőnek tetszett a Monaszterly-terv.63 A bizottság által 1893. február 19-re kitűzött „árlejtésre” ugyan 13 vállalkozó kérte el a tervrajzot tanulmányozásra, de a nevezett napon egyik sem jelent meg. „Ennél csúfosabb kudarczot város még nem vallott soha... ” - írta a „Jászberény és Vidéke” hetilap.64 A versenytárgyalás ugyan nem sikerült, de némi remény mégis csak adódott, amikor néhány nap múlva egy Braun nevű helyi vállalkozó, aki a járdákat szokta építeni, és Pitta Lipót rimaszombati építész tanulmányozta a tervrajzokat és a költségvetését, amelyről hamar megállapították, „hogy hasból készült, mert oly tévedések fordulnak elő benne, aminőnek egy tizedrangú építész költségvetésében sem volna szabad előfordulni. ”65 A következő versenytárgyalást a fogadó építésére március 25-re tűzték ki, amelyen már három vállalkozó is megjelent. A korábban már pályázott Jiraszek mester, aki továbbra is kitartott amellett, hogy csak az általa készített tervrajzot hajlandó megépíteni. A második Antony Tamás vállalkozó volt, aki még további hat nap tanulmányozási időt kért. A harmadik pályázó a rimaszombati Pitta Lipót 8.400 forint kaució mellett adta be ajánlatát, jelezve, hogy ha a város a korábban felajánlott támogatását még fenntartja, akkor a Monaszterly-féle terv szerint 1894. 63 64 65 40 JÁSZBERÉNY ÉS VIDÉKE, 1893. XXV. évf. 6. sz. február 9. 2. p. JÁSZBERÉNY ÉS VIDÉKE, 1893. XXV. évf. 8. sz. február 23. 2. p. JÁSZBERÉNY ÉS VIDÉKE, 1893. XXV. évf. 9. sz. március 2. 3. p.
