Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Hermann Róbert: Görgey Artúr és a Nádor-huszárezred 1843-1849. II. rész
vagy kereskedelmi állás is. Ez utóbbival kapcsolatban Nádosy Sándor százados nagybátyja, Nádosy [István posztókereskedő] érdeklődik alkalmaztatása iránt.60 Az elhatározás tehát véglegesnek bizonyult. Guidó a keserű hangú levélre bocsánatkéréssel válaszolt, mivel úgy érezte, hogy előző levelével megbántotta Artúrt. (Kérte is, hogy semmisítse meg a levelet.) Örömmel konstatálta, hogy Artúr nem „felizgatott kedélye és anyagi körülményeinek és környezetének abnormálisán idealista szemlélete”, hanem tiszta meggondolás eredményeként hozta meg elhatározását, és szándéka logikus következménye nem örömteli körülményeiből fakadó sajátos szenvedéseinek, amelyeket ő, Guidó nem vitathat.61 Az elhatározást azonban - ahogy erre a Guidónak írott levél is utal - politikai okok is befolyásolták. 1845-ben, Prágában munkásmegmozdulásra került sor, s ennek elfojtására a Nádor-huszárokat is bevetették. Az eset után a tisztek arról beszélgettek, hogy ha az ezredet Magyarországra helyeznék át, milyen kellemetlen lenne, „ha adandó, a prágaihoz hasonló esetben tulajdon hazánkfiai közt kellene esetleg vérontást csinálni. ” Ismerve a hazai feszült politikai helyzetet, felvetődött a kérdés: „Hátha Magyarország politikai tényezői egymásra pattannak, s ekkor a meggondolatlan fiatalság az utcára viszi a politikát, az ellentállást, s oda fejlődnék a dolog, hogy esetleg őket, a Nádor-huszárokat parancsolnák oda rendet csinálni?” Volt, aki azt mondta, hogy a császárra esküdött, ha megparancsolják, be kell vágnia. Másvalaki erre feltette a kérdést: „Hát ha atyád, öcséd ott van a tömeg között, a mozgalom pedig igazságos, mert csak az ország jogát követelik, védik?” Egy harmadik kijelentette: „Őmagyar emberbe be nem vágat. ” Görgeyt is nógatták, hogy nyilatkozzon. „A feltett esetben én előbb kviétálnék; kilépnék a császári hadseregből és a - dilemmából - mondta. - Akkor aztán hazám polgára lennék, semmi más. Szabad urává lennék megint meggyőződésemnek, és aszerint cselekedném tovább a körülményekhez képest. ” Erre valaki figyelmeztette, hogy kilépés esetén alá kell írnia azt a kötelezvényt, „hogy soha az ausztriai császár hadai ellen harcolni nem fogsz”. Mire Görgey így felelt: „Kénytelen vagyok vele, tudom, el sem kerülhetem. De éppen e kényszerűségében rejlik ezen reverzális erkölcsi érvénytelensége... ”.62 Leiningen-Westerburg Károly - Görgey egyik barátjának elbeszélésére hivatkozva - szintén arról ír, hogy egy esti borozgatás alkalmával, amikor Magyarország viszonyairól folyt a beszéd, „és lelkesedve emlékeztek meg Magyarország törvényes szabadságának előharcosairól”, többen megfogadták, „hogy kilépnek a szolgálatból, és más módon használnak a hazának”. Reggelre Görgey Artúr - Görgey Guidó, Klattau, 1845. jún. 7. MTAK Kt. Tört 4° 219/44. Kivonatos magyar fordításban közli GÖRGEY 1. 1916. 239-244. p. Görgey Guidó - Görgey Artúr, Bécs, 1845. jún. 18. Fogalmazvány. MTAK Kt. Tört 4° 219/236. Kivonatos magyar fordításban, az általam idézett rész kihagyásával közli GÖRGEY I. 1916. 244. p. Az esetet - Ivánka Imre és Kökényesi Szaniszló elbeszélésére hivatkozva - leírja GÖRGEY I. 1916. 250-252. p. 121
