Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Czégény Istvánné-Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye élelmiszeriparának történetéhez. III. rész
végezték. Az áruk egy része az ÁFÉSZ-ek élelmiszerboltjaiba került, de a gazdaságnak volt üzlete Szolnokon és a fővárosban is. 1969-ben alakult meg a „Kunsági Húsfeldolgozó Üzem” a Kunhegyesi ÁFÉSZ, a Bánhalmi Állami Gazdaság, az Abádszalóki Lenin Termelőszövetkezet, a Kunhegyesi Vörös Október Tsz. és a Kunhegyesi Lenin Tsz. összefogásával. A Kunhegyesi Lenin Tsz. 1970-ben kilépett a társulásból, helyette viszont belépett a Tiszaszöllősi Petőfi Tsz. Az üzem működéséhez a Bánhalmi Gazdaság 1.000 db, a Kunhegyesi Vörös Október Tsz. 1.500 db, az Abádszalóki Lenin Tsz. 1.000 db, a Kunhegyesi Lenin Tsz. ugyancsak 1.000 db hízót biztosított. Az alapításhoz a Bánhalmi Gazdaság 40 millió Ft, az Abádszalóki Lenin Tsz. 30 millió Ft, a Kunhegyesi Vörös Október Tsz. 15 millió Ft, a Lenin Tsz. szintén 15 millió Ft, a Kunhegyesi ÁFÉSZ 50 millió Ft tőkét adott. A Kunhegyesen létesített 189 m2 alapterületű üzem 1969-ben 1.607 db, 1970-ben 2.315 db hízott sertést dolgozott fel. Nyereségük 1969-ben 168 millió Ft, 1970-ben 285 millió Ft volt. A társult gazdaságoknak 171 millió Ft-ot, az ÁFÉSZ-nek 114 millió Ft-ot osztottak ki. A nyersanyagot a társaság tagjai szállították, a készítmények elosztását a vevők saját szállítóeszközeikkel bonyolították le. 1970-ben 40 fajta húskészítményt állítottak elő, a legjelentősebbek voltak a kolbász (713 q), a szalámi (718 q), a disznósajt (101 q) és a bácskai felvágott (112 q). A társulás két húsbolttal rendelkezett, az egyik Kunhegyesen a másik Abádszalókon üzemelt, az ÁFÉSZ keretében. Szállítottak árut Szolnokra és a Jászságba is.32 A szövetkezeti szektor és a gazdaságok feldolgozó üzemei jórészt a helyi igényeket elégítették ki. Az állami szektor vágóhídjainak kapacitása így a helyi szükségletek mellett már exportra is irányulhatott. A megyében a sertéstenyésztés az egyik legjelentősebb ágazattá vált. A megye lakosságára jutó vágóállat tenyésztés 1982-ben 375 kg volt, 80 %-kal magasabb az országos átlagnál. Az eredmények azonban nyilvánvalóvá tették, hogy Szolnok megyében a vágóállat nevelés és a feldolgozás között nem volt összhang. Az aránytalanság jellemző volt az egész megyére ugyanis már 1971-ben a felvásárlásnak csupán 32 %-át tette ki a megye sertésvágó kapacitása. Az összhang megteremtésére illetve az export növelésére a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat egységeinek rekonstrukciójával, kapacitásának és higiéniai színvonalának emelésével törekedtek. A vállalat vezetése még az 1970-es években elemzéseket végzett a vállalat teljes rekonstrukciójával kapcsolatban. 1978-79-ben alakították ki a több évet átfogó higiéniai fejlesztést, amelynek során a korszerűtlen és zsúfolt üzemeket megfelelő szintre alakították át. Az 1980-as évek közepére a megyében is megváltoztak a húsfeldolgozás és -ellátás elvárásai. Az eddigi cél a belföldi igények kielégítése volt, de a folyamatos higiéniai fejlesztések és a változó kereskedelmi szemlélet következtében a MNL JNSZML Szolnok Megyei NEB Célvizsgálat. 363/1971. 84
