Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Bathó Edit: "Vajha volna már egy tisztességes mulató helyiségünk!" A vendégfogadás néhány nevezetes épületének története Jászberényben a 18-20. században
Ha 1827-ben Makó Lőrinc jászkapitány úr úgy vélekedett a fogadóról, hogy eldugott helyen áll, akkor ez az állítás napjainkban még inkább helytálló. A szép vonalú, barokk, műemlék épület bal oldali homlokzatára az 1970-es évek végén teljesen ráépítették az OTP modern épülettömbjét, csupán egy vaskerítésnyi helyet hagyva a két építmény között. Ily módon a város legrégebbi középületének teljes látványában soha nem lehet gyönyörködni. Az épület neve - funkciójától függetlenül - ma is Jászkürt fogadó, nagytermében időnként kiállításokat, koncerteket rendeznek, de még mindig várja, hogy sorsa jobbra forduljon, és a kultúra szolgálatába kerüljön. Pannónia szálló Az 1820-as évek végéig Jászberény főterén álló középületek és magánházak zöme földszintes volt. A kerületek székházát is csak 1827-ben alakították át emeletesre, de a mellette álló özvegy Dósa Józsefné jászkapitányné asszony lakóháza valószínűleg már korábban is emeletes volt. Mellette a város boltjai, és két kereskedői kvártélyház húzódott egészen a Kaszinó utca sarkáig. Ezt a két, „szegleten álló” (a mai Lehel vezér tér és Táncsics Mihály utcasarok) kereskedői kvártélyházat vásárolta meg 1828-ban Taczman István jászkun kerületi perceptor (adószedő) úr, aki Jászberény leggazdagabb polgárai közé tartozott, nemcsak a közösség, de saját vagyonával is igen eredményesen sáfárkodott. A két épületért összesen 2.515 forintot fizetett. E házak helyére építette 1832-ben a Pannónia szálló egyemeletes épületét,40 amely egészen a 20. század második feléig működött közkedvelt kávéházként és vigadalmi rendezvények színhelyeként. 40 28 MNL JNSZML Prothocollum Actorum Politicorum, Jászberény, 1828.; SUGÁRNÉ KONCSEK Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. Jászsági Füzetek 32. Jászberény, 2003. 229. p.
