Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Adattár - Selmeczi László: "Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek..." Zádor István festőművész I. világháborús naplója
felfegyverezték, s hasonló kellemes jelentések. Egy ilyen sátorból kimászásomkor megleptem az őrséget, amelyre 9 boszniai szerb túsz a környező falvakból és egy ellenség előtt tanúsított gyáva magaviseleté miatt halálra ítélt 5 szóbeli őrvezető őrizete volt bízva, amint óriási tábortűz mellett kedélyesen diskurál a foglyokkal. Mivel éjjel ellenség közelében a tábortüzek szigorúan be vannak tiltva, este 9 után nem szabad égniök, a foglyokkal beszélni különben sem szabad, az őrséget leváltattam, letartóztattam, s mint aki dolgát jól végezte, természetesen megint felkészülve cipőben mélyen aludtam reggel ‘/27-ig. X. 4. Reggel kapott jelentést, mely szerint éjjel semmi sem fordult elő, ismét telefonon továbbítottam, majd a király neve napja tiszteletére nagy mosdást rendeztem. 10-kor kihallgatást tartottam és az őrség embereit 2 órai kikötésre ítéltem. Nagy ebéd, ebéd után sakkozás. X. 5. Reggel 6-kor szakadó esőben, térdig érő sárban a tüzérkapitánnyal új tüzérségi állást mentem recognoscírozni64 a Krassanovitz feletti magaslatra, 9 után értünk vissza bőrig ázva. Bebújtunk a sátorba, búbánatunkban mi telhetett tőlünk, délig sakkoztunk. Közben az egyik üteg 25 emberem fedezete alatt elment Krassanovitzba. Délután elállt az eső, megint kibújhattunk, nagy tüzet raktunk, s mellette estig lórumoztunk. Vacsora után tovább is a tűznél ültünk, amely ma különösen nagyra sikerült s újra esti szórakozásunkhoz híven szótlanul bámultunk bele ‘/29-ig a lefekvés idejéig. Mennyi gondolatot égetünk így el! Este telefon útján parancsot kaptam a brigádtól, hogy Dubovicára kikülönített szakaszom a Drina menti műutat és a Drina völgyét drótsövénnyel torlaszolja el. A parancsot továbbítottam és a szakasz reggel ‘/г5-ге elkészítette az akadályt. X. 6. Reggel szép napsütéses időben a tüzérkapitánnyal lementem Dubovicára a szakaszomat ellenőrizni, majd visszajövet a Dolbroricai útra állított tábori őrsömnél lefeküdtem a fűbe, hogy itt várjam be a ma érkezendő új embereket, akiket a betegek és elesettek pótlására kapunk. Délután 2-kor felszedtük sátorfánkat és tovább mentünk Krassanovitz fölé. Ez volt talán eddig legszebb délutánom. A nap melegen tűzött, végre megint egyszer köpeny nélkül lehettem. Az út hegyháton vezetett, de mi nehogy a túlsó szerb oldalról észrevehessenek és tüzérségükkel belénk lőjenek, kissé lejjebb húzódva mentünk a ritkás erdőn át. Talán utóbbi években keveset voltam ősszel a szabadban és ezért hatott úgy rám, de az őszi színek ilyen gazdagsága elkábított. Nem tudtam hova nézzek; balra lent a Drina völgye csodás hegyeivel, jobbra a bosnyák erdő borította hegyek vörösödő és sárguló fáival, ilyen magasról nézve, mint valami szép régi perzsaszőnyeggel leborítva hatottak. Előre lovagoltam századomtól, hogy egyedül zavartalanul élvezhessem ezt a gyönyörű délutánt. Az erdő évszázados fái a legkülönbözőbb alakú korhadt törzsekkel a gyerekkori mesék Hanselmannelnyéit65 juttatták eszembe, hol itt, hol ott bukkant fel egy ilyen 65 Felderíteni Hansenmannel - Keljfeljancsi 261
