Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Adattár - Selmeczi László: "Az én embereim színmagyarok, jászok és kunok, nagyszerűen viselkedtek..." Zádor István festőművész I. világháborús naplója
juttatta eszembe. Az előző napokban itt dúlt erős harcoknak emléke azonban nagyon meglátszik. Itt kelt át nagy küzdelemmel a 2. brigád, az út mente tele kilőtt töltényekkel, a tüzérség rengeteg üres lőszeres ládáival, üres konzervdobozok, elhagyott hátbőröndök, sebesültek vagy meghaltak elhagyott szerelvényei, mindenütt véres rongyok, piszkos, megaludt véres, félrelökött sebesültvivő hordágyak, letaposott kukoricások, táborhelyek nyomai, állati hullák és levágott állatok belei. Az úton folyton szembe jövő vöröskeresztes kocsik és mindenféle járőrök a legkülönfélébb csapatoktól. Szép helyen táboroztunk, s délelőtt erdő árnyában aludtam ki a fáradalmakat. Dél óta esik az eső és megint a sátorra vagyunk utalva. Délben hallottam, hogy (a franciák 3 napra fegyverszünetet kértek, ez talán sietteti a háború befejezését - áthúzva - SL) német hadtestek indultak Franciaországból Galíciába. IX. 19. Tüzérségünk parancsot kapott, hogy 18. Inf. Truppen Divisiont,53 mely erősen veszélyeztetett helyzetben van, az innenső partról támogassa positióinak megtartásában, s vegye erős tűz alá a Javornik völgyében levő szerb sereget. E célból sapeurökkel54 utat vágtak számunkra a Dubrovica feletti Jezero hegyre. Déli 12 órakor indultunk csudaszép erdőn keresztül, valóságos őspark volt, minden fája más-más fajta, s egyik része olyan hatalmas ősbükkökkel, amilyenekben Bosznia csodás erdőiben még nem gyönyörködhettem. Fehér törzsű nyárfák világoszöld lombbal, sötétkék apró fák a felhős ég alatt Böcklint55 juttatták eszembe. A földet páfrány takarta az ősznek minden vörösbarna árnyalatával. Az út igen nehéz volt, az ágyúkat nehezen vontattuk s az erdőben borult ránk a sötétség. Meg kellett állnunk, nehogy a sötétségben valamelyik ágyú a mélységbe zuhanjon. A train természetesen nem jöhetett előre, s így vacsora nélkül maradtunk, illetve szétosztottuk mindenünket s így kilencünkre (7 tüzértiszttel) 1-1 füge, Vi alma és egy darabka kenyér jutott. Aludni persze szabad ég alatt aludtunk, hiszen sátrat állítani nem láttunk, s a bizonytalan helyzetben nem is ajánlatos. (Kovács István tisztiszolgám ma betegen a Dinjacai Kórházba került.) IX. 20. '/22-kor záporesőre ébredtünk, sátorlapot borítottam magamra s tovább akartam aludni, jól összehúzva magam takaróm alatt, az eső azonban alám folyt, s úgy kiáztatott „ágyam”-ból mint egy ürgét. Dideregve keltem fel, s húzódtam egy nagy fa alá, ahol az egész összegyűlt tisztikart már ott találtam. Dideregtünk s constatáltuk,56 hogy ilyen rossz éjszakát még nem töltöttünk. Egy félóra múlva elállt az eső, újra lefeküdtem, most már vizes takaróm alá, alatta azonban a föld még nem volt teljesen sáros s újra mélyen elaludtam, amíg 'Aő-kor egy még nagyobb eső végleg fel nem keltett. Folytattuk utunkat, felállítottuk az 18. gyalogoshadosztály Arkászokkal Böcklin, Arnold (1827-1901) svájci festő, szobrász, ki svájci, majd olasz tájakat örökített meg. Nyugtáztuk 256
