Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Cseh Géza: Erőszakos cselekmények Szolnok megyében az 1956-os forradalom és a megtorlás időszakában
Szolnokon 1957. január 15-én, este fél kilenckor a Bástya utca 6. számú ház előtt négy pisztolylövéssel megölték Markóth László 28 éves rákóczifalvi lakost, aki bányászként dolgozott Nógrád megyében. Noha a „Tiszavidék” című megyei lap a nyomozás eredményének közzétételét ígérte, erre sohasem került sor.73 Csupán feltételezhető, levéltári iratok hiányában azonban nem bizonyítható, hogy Markóth László politikai gyilkosságnak esett áldozatul. A volt csendőrök, az egykori testőrség tagjai, az 1945-ös hatalomváltás előtt rendőri, honvédtiszti és tiszthelyettesi szolgálatot teljesítők, továbbá a lelkészek ellen a megtorlás időszakában az átlagosnál is sokkal keményebben léptek fel. Ezek a személyek a forradalom alatt általában visszafogottan viselkedtek, kezdeményező és vezető szerepet nem vállaltak. A megtorlás halálos áldozatainak jelentős része mégis közülük került ki. Mivel a restaurált kommunista hatalom ideológiai szempontból azt akarta bizonyítani, hogy a Horthy-rendszer hívei robbantották ki az „ellenforradalmat”, bűnbakokra volt szükség, miközben a letartóztatottak nagy többsége kétkezi munkás, paraszt és új értelmiségi volt. A karhatalom és a rendőrség is az erre irányuló instrukciók szerint járt el. 1957. február 9-én Fegyverneken Fehér János volt csendőrt a rendőrök a helyszínen agyonlőtték, mivel az előállítási parancsnak nem akart engedelmeskedni. Fehér a karhatalom esemény naplója szerint „...100 Ft-ért a hóhér szerepét vállalta a kommunisták meggyilkolásában. "74 Ám a forradalom idején a községben senkit sem öltek meg, sőt még le sem tartóztattak. A gyilkosságok közül kétségtelenül Kenyeres Lajos tiszavárkonyi plébános tragédiája számít a legsúlyosabb esetnek, aki a pufajkások és a rendőrök előre kitervelt akciójának esett áldozatul. A lelkész a Fehér Könyv szerint a forradalom alatt a községben kezdeményezte a Kisgazdapárt újjászervezését és a felkelőknek fegyvert követelt,75 ám ezt más levéltári forrás nem támasztja alá. Kenyeres Lajost hét másik társával együtt, már 1957. február 3-án összeverték a tószegi volt jegyzőlakásban a karhatalmisták és a rendőrök.76 A pap február 28-án Vezsenyből hittanóra után kerékpárral indult haza a Tisza-gáton. A karhatalmisták egy villanypózna és egy tőzegrakás közé vékony drótot feszítettek ki, amit Kenyeres nem vett észre és keresztülbukott rajta. Ekkor heten - pufajkások és rendőrök - rárontottak, összeverték, majd Fekete János rendőr tarkón lőtte. A plébános kerékpárját beledobták a Tiszába, holttestét pedig egy homokpadka alá húzták, amelyet azután ráomlasztottak. Kenyeres Lajos teteme csak egy évvel később, a Tiszavidék, 1957. január 17. 1. p. 74 MNL JNSZML 61. f. 8. fcs. 1957. 4. ő. e. 75 MNL JNSZML XXXV. 61. f. 1. fcs. 1956. 3. 6. e. 80; 138.. p. 76 Vasárnap, 1991. október 6. 26-27. p., 1991. október 20. 26-27. p. 200
