Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Cseh Géza: Erőszakos cselekmények Szolnok megyében az 1956-os forradalom és a megtorlás időszakában
forradalom helyi eseményeihez képest aránytalanul sok embert érintő megtorlás Szolnokon elsősorban a karhatalmisták rendkívül nagy számával magyarázható. A városban 443 pufajkás működött, a megyei karhatalom létszámának mintegy fele. Mivel felelősségre vonható személy alig akadt, a karhatalmisták „keresték” az ellenséget. Kommunista ellenes kijelentésekért, viccmesélésért és egyéb jelentéktelen ügyekért vitték el az embereket, akiknek többségét nem állították bíróság elé, mert egyszerűen nem lehetett ellenük vádat emelni. Sorra kerültek a munkástanácsok tagjai, a pedagógusok egy része és azok is, akiket származásuk és korábbi foglalkozásuk miatt a rendszer ellenségének tekintettek. Bár az elhurcolásokról mindenki tudott a városban, a helyi hatalom a terjengő híreket cáfolni igyekezett. A „Tiszavidék” 1957. január 30-i számában megjelent cikk alaptalan híresztelésnek minősítette, hogy hatvan, a karhatalmisták által megvert személyt szállítottak kórházba. A megyei kórház személyzetével riportot készítettek, akik persze egyöntetűen állították, hogy nem tudnak hozzájuk került „agyonvert” emberekről. A karhatalom levéltárba került iratai sajnos ennek az ellenkezőjére utalnak. Ugyanis a Tiszti Munkásszázad 1957. április 8-án tartott párttaggyűlésén T. Imre karhatalmista megemlítette, hogy a rendőrség politikai osztálya hatvan személy preventív őrizetbe vételét rendelte el, de csak kis embereket hoztak be.55 Valószínűleg ezeknek, a karhatalom és a rendőrség látókörébe került, de le nem tartóztatott és jogi úton nem büntethető személyeknek kellett néhány héttel korábban elszenvedniük az ismétlődő éjjeli veréseket. A számuk egyébként pontosan megegyezett a helyi szóbeszéd szerint megvert és kórházba került személyek számával. A karhatalom tagjai számos esetben minden politikai ok nélkül a személyes haragosaikkal is igyekeztek leszámolni. Január elején Tiszaszentimrén Szathmári Dezsőt, az állami gazdaság igazgatóját, Kovács Béla főkertészt és az egyik brigádvezetőt a karhatalmisták letartóztatták, a tanácsházára vitték és kihallgatták. Amikor a gazdaság dolgozói erről tudomást szereztek, huszonötén, harmincán a községi tanácsháza elé vonultak és követelték a lefogottak szabadon bocsátását. A forradalomban egyébként egyikőjük sem exponálta magát különösebben. A kunhegyesi karhatalmista szakasz parancsnoka azonban a főkertésszel régóta haragos viszonyban állt és személyes bosszúból vette őrizetbe őket. Mivel a hozzátartozók telefonon a Belügyminisztériumtól kértek segítséget, a karhatalmisták elengedték foglyaikat.56 Kátai Béla szolnoki autószerelőt I. József, a Tiszti Munkásszázad tagja ugyancsak személyes bosszúból tartóztatta le és vitte a kihallgatásra a Kohói úti iskola pincéjébe. 1957. január 30-án késő este a főposta közelében lévő lakása előtt megállította és felszólította, hogy menjen vele. Kátai írásbeli parancs felmutatását kérte a karhatalmistától, amivel az nem rendelkezett. MNL JNSZML XXXV. 61. f. 8. fcs. 1957. 4. ő. e. MNL JNSZML 61. f. 8. fcs. 1957. 5. ő. e. 195
