Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)

Tanulmányok - Cseh Géza: Erőszakos cselekmények Szolnok megyében az 1956-os forradalom és a megtorlás időszakában

október 23. és november 3. között több okra vezethető vissza. Az 1950-es években Szolnok megyében a megyeszékhelyen kívül még alig élt nagyobb számú ipari munkásság, amely tömegdemonstrációkat szervezhetett volna, akár erőszakosan is szembeszállva az államvédelmi-belügyi szervekkel, továbbá a szovjet csapatokkal. A Szolnoki MÁV Járműjavító és Martfűi Tisza Cipőgyár a forradalmi megmozdulásoknak bázisai voltak ugyan, és ide sorolható a Budapesti Építőipari és Közlekedés Műszaki Egyetem Szolnoki Üzemmérnöki Kara is, fegyver azonban nagyobb számban és ellenőrizetlenül csupán Jászberényben került a civil lakosság kezébe. Az államvédelem, a rendőrség, a honvédség és a szovjet alakulatok ebben a megyében egyetlen településen sem lőttek a fegyvertelen tömegbe. A vidéki kisvárosokban és községekben a tüntetéseken és a nagygyűléseken résztvevők száma jóval kisebb, többnyire egy-kétszáz fő volt. Szolnok megyében a megművelt földterület felén ekkor még egyéni kisbirtokosok gazdálkodtak és a jó időt kihasználva szinte valamennyien az őszi mezőgazdasági munkák elvégzésén fáradoztak. Az agrártelepüléseken jelentősebb tömegdemonstrációkra ezért sem kerülhetett sor. A viszonylagos nyugalomhoz az is hozzájárult, hogy Szolnokon és a tiszántúli városokban a 4-es főúton félelmetes erejű szovjet hadoszlopok vonultak át. Látványuk még a leghevesebb vérmérsékletű lakosokra is nyomasztóan hatott és érzékeltette számukra az esetleges fegyveres harc kilátástalanságát.

A megyeszékhely november 4-ig Kablay Lajos helyőrségparancsnok és Szathmári József városi védelmi parancsnok katonáinak ellenőrzése alatt állt.1 Az egyetemisták fegyvert kértek Kablaytól, ám az alezredes meggyőzte őket, hogy jobb, ha a fegyveres járőrözést a hadsereg végzi, mintha a civil lakosságot vonják be ebbe a feladatba. Október 30-án az egyetemistákból megszervezték a szolnoki nemzetőrséget és fegyvert is kaptak, önállóan mégsem, csupán katonákkal és rendőrökkel együtt láthattak el járőrszolgálatot.2 A helyi pártvezetés higgadt és óvatos magatartásával ugyancsak a nyugalom megőrzésére törekedett. Meg kell említenünk, hogy a forradalom előtt Szolnok megye pártapparátusának élén viszonylag mérsékeltebb első titkárok álltak. Dávid Ferenc Nagy Imre reformjainak híve volt. 1956. szeptember 1-jén a Hazafias Népfront főtitkárává megválasztott Dávidot Kálmán István váltotta az első titkári székben. Kálmán a helyi lakosság bizalmát bírta és a Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács megalakításában személyesen is fontos szerepet vállalt.3 A megyében az MDP- székházak fegyveres őrségét hazaküldték és a BM Szolnok Megyei Főosztályának

1 Vasárnap, 1991. október 27. 11. p.

Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára (Továbbiakban: MNL PML) XXV. 2/b. B. 1912/1957.

Kálmán István 1956. november 4-én a Szolnokra érkező Kádár Jánost biztosította a támogatásáról. Ezzel megmenekült a büntető eljárástól. 1957 nyarán azonban felmentették megyei első titkári tisztségéből.

180