Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Mucsi László: Az újrakezdéstől az államosításig a tiszaföldvári református iskola 1945 és 1948 között
iskolába fognak járni. Ma már tudjuk, ha a reformátusok elnyerték volna az általános iskola megszervezésének jogát, nem sokáig élvezhették volna a fennállást, hiszen az államosítás éppen akkor érte volna el őket, amikor a felmenő rendszer szerint kiépült volna az új oktatás. Nevelési elvek, hitoktatás A második világháború utána a politika új alakítói nem csak az oktatás rendszerét, de szellemiségét is meg akarták változtatni. Ez a törekvés már az 1944-45-ös csonka tanévre vonatkozó tanfelügyelői utasításban tetten érhető. Eszerint „a csonka év nevelési célja egyetemesen minden oktató intézmény számára: a világnézeti áthangolódás demokratikus szellemben.”'10 Ezt az „áthangolódást” a konkrét utasításokon kívül a pedagógusok átképzése és a tankönyvek felülvizsgálata is segítette.* 121 A határozott célok ellenére 1947-ig az iskolai nevelés terén nem alakult ki a következő időszakot jellemező világnézeti egyoldalúság. A marxista-kommunista nevelés és az osztály harcos, kirekesztő ideológia nem volt kizárólagosan jellemző a hazai oktatásra.122 Az MKP nehezen tudott beférkőzni a viszonylagos autonómiával rendelkező egyházi iskolák falai közé. Jóllehet a tananyaggal és az egyes tantárgyak oktatásával kapcsolatos utasítások általános érvényűek voltak, a felekezeti tanintézményekben a vallásos nevelés mégis fajsúlyos maradhatott. Később heves politikai-világnézeti harc alakult ki az egyházak és az állam között. Az egyházakkal szembeni első jelentős támadás 1947- ben indult, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megkísérelte fakultatívvá tenni az iskolákban a hitoktatást. A református egyház ebben a kérdésben bizonyos rugalmasságot mutatott és arra az álláspontra helyezkedett, hogy azoknak a szülőknek, akik nem kívánják gyermekük hitoktatását, külön engedélyt adnak. A katolikus egyház azonban még ennyi engedményre sem volt hajlandó.123 Végül a minisztérium kénytelen volt elvetni a kötelező hitoktatás eltörlésének tervét, aminek szándékát még az államosítás kezdetekor sem hangoztatták, így próbálva megtéveszteni az egyházakat és híveket. A vallásos oktatás a református iskolák számára is kulcsfontosságú volt. A református egyház a tiszaföldvári iskolában azért tekintette aggályosnak az együttműködést az állami iskolával, mert mindennél fontosabbnak tartotta a református nevelést, és félt attól, hogy ez kevésbé fog érvényesülni az állami általános iskolában. A református iskolában ugyanis rendkívül komolyan vették a vallásos nevelést. A Templomi hirdetőkönyvbő\ tudjuk, hogy az osztályok év végi MNL JNSZML VI. 501. 3. d. Tanfelügyelő ir. 319/1945. sz. Utasítás az 1944-45. csonka iskolai év közoktatására, 1945. máj. 7. 121 Bővebben lásd: KARDOS J. 2007. 21-25. p. 122 Uo. 27. p. 123 GERGELY Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 1944-1971. Bp., 1985. 52-55. p. 171
