Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Mucsi László: Az újrakezdéstől az államosításig a tiszaföldvári református iskola 1945 és 1948 között
Felszólalására reagálva Kazai Benjámin iskolaigazgató kérte a testületet, hogy legalább az első osztály számára szerezzen be számológépet és más szemléltető eszközöket. Végül a presbiteri testület úgy döntött, hogy a tagok összeadják a térképre és más taneszközökre szükséges összeget, melyből azok megvásárolhatók.54 Ez az eset is jól példázza a mostoha körülményeket. A pedagógusok igazolása Az iskola az újrakezdést követően sem működhetett zökkenőmentesen. Hamarosan az oktatást is elérte a közigazgatás politikai és erkölcsi megtisztításának igényére hivatkozó igazolási eljárás. A közalkalmazottak igazolását előíró kormányrendelet 1945. január elején jelent meg, amit április 15-én módosítottak. A Debreceni Tankerület erre vonatkozó utasítását 1945. január 7-én adta ki. E szerint az igazolás célja, hogy megállapítsa, az igazolandó „illetőnek 1939. évi szeptember hó 1. napját követőleg tanúsított magatartása sértette-e a magyar nép érdekeit.”55 Igazoló eljárás alá került minden iskolai tanár, tanító, tanügyi alkalmazott és intézményvezető, akiknek nyilatkozatot kellett benyújtaniuk a járásbíróságokon és megyeszékhelyeken működő igazoló bizottságokhoz. Az igazoló nyilatkozatban „a közalkalmazott 1939. szeptember 1. óta követett politikai magatartását és cselekedeteit, valamint a népellenes törvények és rendeletek végrehajtása során teljesített hivatalos ténykedéseit ismertetni tartozik. Az a közalkalmazott, aki a vörös hadsereg bevonulása alkalmával hivatalát elhagyta (szolgálati állomáshelyéről elmenekül) ennek okát a távolléte alatti magatartását és cselekedeteit, valamint visszatérésének körülményeit is előadni köteles.”56 Az igazolás során bárki írásban vagy személyesen szót emelhetett az igazolandó illető ügyében. Az igazoló bizottságokban a különböző pártok képviselői és legalább egy jogi végzettségű személy vettek részt. A bizottságok a pedagógust igazolhatták, megfeddhették, áthelyezhették, vezető állásra alkalmatlannak minősíthették, kizárhatták az előléptetésből, eltávolíthatták és népbíróság elé utalhatták. Az igazoló eljárások során országos szinten a tanügyi tisztviselők és pedagógusok „csupán” 5 %-át bocsátották el, ami természetesen nem igazolja az eljárás korrektségét.57 1945 tavaszán a hatályban lévő tanfelügyelői rendeleteket Tiszaföldváron úgy értelmezték, hogy az elmenekült, de már visszatért tanítók igazoltatásukig nem taníthatnak.58 Ez az értelmezés helytelen volt, ahogy azt Szini Béla, egy már 54 TREI Pres. jkv. 1946/V. jkv. MNL JNSZML VI. 501. 3. d. Tanfelügyelő ir. 103/1945. Közalkalmazottak igazolása, 1945. jan. 17. 56 57 58 158 Uo. KARDOS József: Iskola a politika sodrásában (1945-1993). Bp., 2007. 18-19. p. TREI Pres. jkv. 1945/1. jkv.
