Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Varga Árpád: Jogászi szemmel a tiszazugi arzénes perekről
megrettentek a következményektől és a vizsgálatot nem folytatták le következetesen. Remélem írásom hozzájárul ahhoz, hogy a „rémisztőszemű boszorkányokról” és a „boszorkánykonyhákról” kialakult kép hitelesebb, pontosabb és árnyaltabb legyen. Összegzés 1929 júliusában indult a nyomozása annak a gyilkosság-sorozatnak, amely nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon ismertté tette a Jász-Nagykun-Szolnok megyében lévő kicsiny tiszazugi falvak, Nagyrév és Tiszakürt nevét. A tiszazugi arzénmérgezések mind a mai napig visszatérő témát adnak a kutatók, illetőleg a sajtó számára. A perekről szóló korabeli tudósításokban a tárgyszerűség hátrányára más szempontok kerültek előtérbe, amelyek jelentősen torzították a képet. Ugyanakkor a közvélemény értékítéletét ezek az írások határozták meg a múltban és - tapasztalataim szerint - határozzák meg mind a mai napig. Sokan, sokféle megközelítésből írtak már az arzénes asszonyok tetteiről. Büntetőjogászként, Jász- Nagykun Szolnok Megye Főügyészeként, ezt a tanulmányt azért írtam meg, hogy a tiszazugi áldozatokról valamint a „rémisztőszemű boszorkányokról” kialakult kép tényszerűbb, és árnyaltabb legyen. A Szolnoki Királyi Törvényszék épülete az arzénes perek idején. A Királyi Ügyészség az épület baloldali földszinti szárnyában működött. 142
