Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Varga Árpád: Jogászi szemmel a tiszazugi arzénes perekről
A Tiszazug szegény községeiben sokáig nem volt sem „közorvos”, sem pedig állatorvos. Az előbbihez Cibakházára, az utóbbihoz Tiszaföldvárra kellett menni. Dr. ifj. Szegedy Kálmán közorvosként még a 20-as évek második felében is csak heti egy alkalommal rendelt a faluban. A bába a község egyes elöljáróival is jó kapcsolatokat alakított ki. így „kenéssel” gyógyította Valki Károly községi bíró sérvét, valamint derék, illetve gyomorfájás miatt kezelte a község első emberének feleségét, és annak az édesanyját is. Emellett - Valki szerint - a faluban köztudomású volt, hogy Fazekasné bejáratos volt Vitéz Molnár Gyula főjegyzőékhez is. Fazekasné tehát nemcsak az asszonyok, hanem a községi elöljárók, a hatósági emberek bizalmát is élvezte. Vitéz Molnár Gyula főjegyző a kínossá vált helyzetében minduntalan hangoztatta, hogy nagyon megdöbbent, amikor özv. Fazekasné mérgezésekben játszott szerepéről tudomást szerzett. Az arzénes perekben tett vallomások, továbbá az ezeket alapul vevő korabeli híradások szerint is Fazekasné volt „az asszonyok bűnszervezetének feje”. Ládonyi Emese, az „Atkos lidércként nehezedett a falura...” című, 2007- ben írt tanulmányában, nem tagadva a bábaasszony vezető szerepét, meggyőzően érvel amellett, hogy korántsem igaz, miszerint minden szál Fazekasnéhoz vezetett. Nagyréven és a környező falvakban több asszony is ismerte a méreg légypapírból, légy kőből való kiáztatásának módszerét. Köztük volt Fazekasné nővére, Sebestyén Bálintné (sz.: Oláh Lídia), Lipka Pálné és V. Takács Lajosné (sz.: Kiss Róza) is. Tiszakürtön pedig Csordás Bálintné és Szabó Lászlóné. Ezek az asszonyok nemcsak előállították, hanem terjesztették is a légykőoldatot. A Budapesti Királyi ítélőtábla egy 1932. február 10-i másodfokú határozatában az indítékokat kutatva több kérdést vetett fel, majd azokra a válaszokat is megadta. így: Mi vezethette V. Takács Lajosné vádlottat akkor, amikor a neki panaszkodó asszonyoknak minden számba jöhető anyagi haszon nélkül tanácsolta a betegség, vagy emellett még más oknál fogva terhűkre lévő családtagjaik méreg által történő elpusztítását? A vádlott miért vette magának a fáradtságot, hogy az ehhez szükséges arzént tartalmazó légypapírt, vagy légykövet a saját pénzén beszerezze, előkészítse, majd a mérget Pápainé és Bekéné vádlott társai rendelkezésére bocsássa? Miként lehetséges az, hogy ezek az asszonyok erre az egyszerű tanácsra hallgatva azt mindjárt megfogadták és az ápolásukra szoruló betegnek beadták, sőt Cserné vádlott is - a mérget maga beszerezve - hasonlóképpen cselekedett? Ennek a megértéséhez arra a fenékig romlott erkölcsi felfogásra kell gondolni, amely a jelen perből, s az ezen kívül folyamatban volt hasonló tárgyú bűnperekből kitűnően Nagyrév község asszonyainak lelkét megmételyezte. E felfogásnak, amely szerint a tehertételt képező beteg, öreg, nehéz természetű, vagy újszülött családtagot el kell pusztítani, a fő képviselője volt az arzén mérgezések kipattanásakor öngyilkossá lett özv. Fazekas Gyuláné bábaasszony, de tevékeny híve volt V. Takács Lajosné is, aki hasonló okból már a saját férjét is megölte. A bajban lévő asszonyok neki panaszkodtak, mintegy 138
