Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Varga Árpád: Jogászi szemmel a tiszazugi arzénes perekről
ugyancsak hirtelen halált halt Virág Józsefnek a kihantolását. Virág József holttestében nem találtak arzént, ezért Ébnert már nem exhumálták.3 Az ügy kirobbanásakor a lakosság körében rengeteg hír keringett, amelyeket a korabeli sajtó tovább „színezett”. A hatóságoknak nagy körültekintéssel és gondossággal eljárva kellett tisztázniuk az egyes bűnesetekkel kapcsolatos információk hitelességét. Az Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárában található periratok - korábban már említett - csendőri jelentéseiből azt állapítottam meg, hogy a csendőrök Nagyréven 59 asszonyt és 7 férfit, Cibakházán 4 asszonyt, Tiszakürtön pedig 9 asszonyt és 4 férfit gyanúsítottak meg mérgezési cselekmény elkövetésével vagy abban való részességgel. Mindezt összegezve a mérgezési ügyekben legalább 83 személy szerepelt gyanúsítottként, közülük 72 nő és 11 férfi. Ugyanakkor tény, hogy az ügyészség, csak a gyanúsítottak harmadával szemben emelt vádat. Ebből az is következik, hogy 55 személy esetében vagy azt kellett megállapítani, hogy nem követett el bűncselekményt, vagy a gyanúsításban foglaltakat a nyomozás során nem sikerült bizonyítani, vagy az elkövető halála miatt az ügyét nem lehetett a törvényszék elé vinni. Öt tiszazugi asszony - közöttük Fazekas Gyuláné - a gyanúsítások elől a halálba menekült, öngyilkos lett. Meglepő tény ugyanakkor, hogy közülük egyedül Fazekasné ellen merültek fel erős, cáfolhatatlan bizonyítékok. „A büntetéstől való félelem miatt a halálba” című, 1929. október 3-i keltezésű tudósítás szerint: Özv. Csabai Gáborné nagyrévi lakos, a mérgezési gyilkosságok egyik gyanúsítottja - bár állítólag a terhére rótt gyilkosság áldozata belső szerveinek vizsgálata negatív eredményt hozott a büntetéstől való félelmében szeptember 29-én marólúgot ivott és másnap meghalt.4 A tudatlan asszonyok sajátos gondolkodását jól szemlélteti az a kijelentés, amelyet az egyik mérgezéssel vádolt tiszakürti nő tett. P. Kiss Istvánná, miután tudomására jutott, hogy a feljelentő levelekben őt is mérgezéssel vádolták, marólúgot ivott, ezért a szolnoki kórházba szállították. Ott kijelentette, hogy „én ártatlan vagyok, de engem a csendőrök ne kísérjenek”, majd meghalt.5 A sajtó szerint - egy más térségbeli ügyet is ide vontak - összesen 43 embert tartóztattak le.6 KOSA Károly: Szolnok megyei Lapok, XL/74. 1929. szept. 15., illetve: 1929. szept.22. KOSA Károly: „Az arzénügy hírei a szolnoki sajtóban” című összeállítása Szolnok megyei Lapok, XL/79. 1929. október 3. KOSA Károly: „Az arzénügy hírei a szolnoki sajtóban” című összeállítása Szolnok megyei Lapok, XL/74. 1929. október 3. KOSA Károly: „Az arzénügy hírei a szolnoki sajtóban” című összeállítása Szolnok megyei Lapok, XL/86. 1930. október 26. p. 133
