Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Varga Árpád: Jogászi szemmel a tiszazugi arzénes perekről
arzént és alkalmazta elsősorban a családtagok kárára.1 Bár ez a mérgezéssorozat időben megelőzte az 1910-20-as években történt tiszazugi eseteket és azoknál talán nagyobb mérvű is volt, sem a bírósági eljárások idején, sem azóta nem kapott kiemelt publicitást. Az 1880-as évektől jelent meg és terjedt el a háztartásokban a ’’légykő”, illetve az arzénsókkal telített „légypapír”, amelyből ki lehetett áztatni az arzént. A tiszazugi asszonyok ezen utóbbi módszert alkalmazták annak érdekében, hogy méreghez jussanak. 1929 júliusában indult a nyomozása annak a gyilkosság-sorozatnak, amely nemcsak Magyarország közvéleményét tagiózta le, hanem a világsajtót is hosszú időn keresztül foglalkoztatta és az egész világon döbbenetét keltve, széles körben ismertté tette a Jász- Nagykun Szolnok megyében lévő kicsiny tiszazugi falvak, Nagyrév és Tiszakürt nevét. A tiszazugi falvakban a szegénység, a kilátástalanság, az elmaradottság, és nem utolsó sorban a vallásgyakorlás elhanyagolása eltorzította az asszonyok zárt közösségének gondolkodását. A főbenjáró bűnök ellen és a paraszti élet mindennapi gondjainak megoldásakor a társadalom elvárásainak, illetve a széles körben elfogadott viselkedési szabályoknak már nem volt kellő befolyásoló ereje. Ezért történhetett meg, hogy az asszonyi közösség szokásai, erkölcsi értékrendje nem csak tűrte és megengedte, hanem hosszú ideig azonosult olyan tettekkel, amelyeket a társadalom évezredek óta a legszigorúbban rendel büntetni. A tiszazugi emberölés-sorozat kriminalisztikai különlegessége, hogy ebben a térségben az élet elleni bűncselekmények csaknem két évtizeden keresztül szűk közösségekben, nagy számban fordultak elő és sok áldozatot követeltek. A sértettek döntő többsége, nem külső személy, netán haragos, hanem közeli családtag volt. Sajátos vonás az is hogy az áldozatok jellemzően férfiak, az elkövetők pedig döntő többségben nők voltak. Az áldozatok számáról hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre. A becsült adatok jórészt korabeli sajtótudósításokon alapulnak, amelyeket azonban - a gyanúsítottak számához képest relatíve kevés vádemelés, továbbá a sok felmentő ítélet tükrében - nem lehet megalapozottaknak tekinteni. Az áldozatok száma vitathatatlanul jelentős volt, ugyanakkor azt csak széles hibahatárok között lehet valószínűsíteni. A II. világháború alatt megsemmisült ügyészségi iratok nélkül utólag nem lehet megállapítani, hogy hány halottal kapcsolatban merült föl a bűncselekmény tényleges, konkrét, megalapozott gyanúja, hány halottat exhumáltak és az Országos Vegyvizsgáló Intézetben halálokként hány embernél állapították meg az arzénmérgezést. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. Temesvár Törvénykezés Temesvári ítélőtábla. Irta: Ury Lajos kir. táblai elnöki titkár http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/ 0023/1 l.html 131
