Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Hidán Csaba: Kardok, szablyák - Elmélet és Gyakorlat
A fokéi hasznára, hatékonyságára nem csak több történelmi vívókönyv utal, hanem közel húsz éves szablyavívó tapasztalatom is ezt igazolja. Norvégiától Törökországig és Franciaországtól Lengyelországig volt alkalmam kipróbálni és használni a fokéles technikákat, sikerrel. Fegyverekről tanulmányt írni csupán az „íróasztal mellett elmélkedve” szinte lehetetlen feladat.5 Még károsabb egy-egy toposz (tudományos közhely) unos-untalan ismétlése. Sajnos még szakkönyvekben is olvashatunk ilyeneket. A fokéi ellentámadásokhoz igen alkalmas a hárítás és az ellenfél karjára való ráfordítás után a csukló és az ujjak elvágására. Mivel a fokéit soha nem használja a vívó hárításra, így mindig éles marad, és ez lehetővé teszi a hatékony sebzést. A szablyákat használó harcosok védőfelszerelése nem véletlenül mind a múltban, mind napjainkban fokozottan igyekszik védeni az ujjakat, a csuklót és az alkart. A szablyák fokéle szúrás esetén pedig a sebet kitágítja. Egyenes kard szúrása esetén a sebcsatoma szélessége nagyjából a penge szélességével azonos, az ívelt pengéjű, fokéles szablya esetében a penge ívének szélessége is hozzáadódik. A sebcsatorna így szélesebb, a roncsolás-sebzés pedig nagyobb lesz. Különböző kísérletek, de vívás közben szerzett tapasztalataim is ezt igazolták. Ha a szablya markolata-markolatvasa a penge ívével ellentétesen hajlik a vágás nyomatéka nagyobb, a metsző-hasító hatás mélyebb lesz. Az egyenes kard is elvágja az ellenfelet, hiszen a penge éles, de a hatás inkább ütő, mint hasító. Az ívelt pengéjű szablyával ellentétesen hajló markolattal még a szúrás pontossága is javítható és a fokéllel való kezdő támadást is hatékonyabban, gyorsabban lehet elvégezni. Több esetben már az összecsapás kezdetén egy pontosan kivitelezett fokéles, alulról felfelé irányuló támadás az ellenfél ujjait eltörheti, vagy levághatja, ami már el is dönti a viadalt. Gyakorlati tapasztalatom, hogy a kellő erővel alkalmazott vágás esetén a fém páncélkesztyű sem védi meg az ember kezét. A keresztvas a harcos fegyvert markoló kezét védi a kardoknál és a szablyáknál is. A keresztvas nélküli fegyverekkel (az antik közel-keleti, görögrómai és kelta kardoknál) valóságos, a „mai értelemben” vett vívás nem is lehetséges. E fegyverekkel ütni, szúrni, akár vágni is lehet, de hosszabb küzdelem esetén sérülnek az ujjak és a kézfej. A hoplitészek és a légionáriusok fő fegyvere nem is a kard volt, hanem a lándzsa és a dárda (pillum). Először a szkíták készítettek széles-erős keresztvassal ellátott hosszú pengéjű kardokat (Iszik kurgán, Néha a fokéi igen hosszú. A honfoglaló fejedelmi szablyának az „Attila kardnak” fokéle 49 cm. Az egész penge hossza 75,8 cm. (Szerk. Fodor István: A honfoglaló magyarság. Budapest, 1996. 67. p.) A második karos-eperjesszögi temető 6. sírjában talált szablya fokéle 24 cm hosszú. A Hajdúböszörmény-Vid erdőstanyai szablya fokéle pedig 17,6 cm hosszú. A felsőszentkirályi kun vagy magyar szablya pengehossza 945 mm, a fokéle 875 mm. KALMÁR J. Régi magyar fegyverek. 1971. 70. p. Az 1904 M. osztrák-magyar szablya pengéjének fokéle 350 mm hosszú. Már önmagában e hosszú fokéi megcáfolja azt a véleményt, hogy csupán a szúrás miatt alakították ki a fokéit. 11
