Csönge Attila et al. (szerk.): Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 30. (Szolnok, 2016)
Tanulmányok - Hermann Róbert: Görgey Artúr és a Nádor-huszárezred 1843-1849. II. rész
telkemet - bármenyire kecsegtetők itt ma kilátásaim a közeli előléptetésre: oly örömteljes rezignációval teszem e lépést, hogy ebből könnyen sejdítheted, miképp e hirtelen pályaváltoztatásnak egyik indoka a törekvés is: hazámat szolgálhatni. ” Kérte Istvánt, mindezt ő tudassa rokonaival, „mivel időmet részint szolgálatom, mint az ezred segédtisztje, részint a magyar nyelvben való tökéletesebb önkiképzésem teljesen igénye veszik. ” Majd a praktikus teendőkre áttérve, kérte, írja meg, „minő terv szerint folytassam - aki a retorikát elvégeztem - tanulmányaimat az [ügyvédi] cenzúráig? E tervben a legfőbb tekintet legyen az idő. Te meglehetősen ösmered a különböző kollégiumokat és líceumokat Magyarországon, így tudni fogod azt is, hol mennyi idő kell még az elvégzett retorikától a cenzúra letevéséig. Vessél latra mindent és számítsd ki nekem a kurzust, a lehető legkevesebb esztendőszámra. Nem bánom, ha például a logikát és filozófiát Debrecenben s a jogot Sárospatakon vagy Eperjesen kell végeznem. Csak az időnek lehető megkurtítását tartsd szem előtt. ” Kérte, hogy tájékozódjon az egyes iskolákban fizetendő tandíjról, illetve az egyes településeken felmerülő megélhetési költségekről; illetve arról, hogy ősszel mikor kezdődik meg a tanítás. A továbbiakban igyekezett megnyugtatni Istvánt, hogy nem fog éhen halni.57 Bátyja, Guidó május 24-én válaszolt a kilépési szándékot tudató levélre. Mint válaszában írta, „elébb némi idő kellett, hogy felocsúdjam meglepetésemből és nekibátorodjam neked egyet-mást elmondani, aminek elmondását a te őszinte korosabb barátod (mert azt hiszem, ezen minőségemben fordultál hozzám) tovább már nem halaszthatja. ” Az igen terjedelmes levélben pontról pontra igyekezett cáfolni Artúr indokait. A honvággyal kapcsolatban azt írta, hogy Artúr „igen követésre méltó észbeli okokból” már régen lemondott „minden, csak némi valószínűséggel is realizálható jogaidról a legszűkebb értelemben vett hazához ”, s ahogy a jellemét ismeri, „az első három esztendei Magyarországon tartózkodás után meg fognád átkozni azt az órát, melyben először támadt benned a gondolat, a jelen században! Es igen tekintélyes szabad vagyon birtoklása nélkül ezen forrongó országban telepedni le. ” A „tevékenyebb, szabadabb élet utáni” vággyal, illetve az elöljárói iránti erkölcsi fenntartásokkal kapcsolatban úgy vélte, nincs ember a földön, aki ne kényszerülne arra nemcsak a saját, hanem a jó ügy érdekében, hogy „valaki vagy valakik iránti megvetését [...] rejtegetni és a közönséges külső tisztelet konvencionális formalitásaival palástolni kénytelen ” legyen; de ha Artúr ismer olyan életviszonyt, ahol nem ez a helyzet, sürgősen tudassa vele, mert ő is azonnal beadja hivataláról való lemondását, s családjával együtt elindul ezen Eldorádó felé. Utalt arra, hogy Artúr ellenszenve a katonaság iránt mégsem lehetett olyan mély, hiszen amikor Görgey Gusztáv kilépett a szolgálatból, ezt még rosszaiba, s melegen védelmezte „a lovassági tisztnek szép hatáskörét”, nemrég írott levelében Görgey Artúr - Görgey István, Klattau, 1845. máj. 19. MTAK Kt. Tört 4° 219/146. Kivonatos magyar fordításban közli GÖRGEY I. 1916. 232-234. p. 118
