Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)

Adattár - Bagi Gábor: Szolnok megye nagybirtokosai az önkényuralom korában (1859)

BAGIGÁBOR

SZOLNOK MEGYE NAGYBIRTOKOSAI AZ ÖNKÉNYURALOM KORÁBAN (1859)

Jász-Nagykun-Szolnok megye területe társadalmi szempontból a kunok és jászok 1241 utáni betelepülésétől egészen a jobbágyfelszabadításig egy szabadparaszti és egy úrbéres nemesi övezetre tagolódott. Az utóbbi részek birtokviszonyai a XV. században már jól megrajzolhatók, ám a török hódoltság alatt sok birtokos család eltűnt, számos községre, pusztára pedig többen is adománylevelet nyertek. A kusza helyzet csak a török kiűzése után tisztázódott.

1. Nemes családok a Közép-Tisza vidéken a XVIII. században

Az úrbéres részeken egyházi, állami és nemesi birtokok osztoztak. A legrégebbinek az egyházi javak tekinthetők, kialakulásuk nyolc évszázad alatt zajlott le. Az egyházi birtokosok közül a legjelentősebbnek az egri püspökség (1804-től érsekség) és a káptalan (valamint területe 1804-es megosztásával a szatmári káptalan) tekinthető. Ezekhez tartozott Besenyszög település (Szög és Fokorú pusztákkal), Nagyiván, Tiszaörvény, Tiszaörs és Tiszapüspöki.1

Az állami javakat a Királyi Kamara (Kincstár) kezelte, ezek köre területünkön a török kiűzésével alakult ki. Ide Szolnok mezőváros mellett Alsó- és Felső-Varsány, Szanda, Szentiván (és 1851 után a Jászsághoz csatolt Alattyán és Mizse puszta) tartozott, bár olykor néhány részbirtokot (pl. a II. József alatt szekularizált egyházi javakat) is ide soroltak.2

Az Alföldhöz hasonlóan a nemesség zöme csak a XVII/XVIII. század fordulójáig vezethette vissza földesuraságát. A török kiűzését követő hat-nyolc

KOVÁCS Béla: Az egri püspökség jövedelmeinek 1799. évi összeírása. I-III. köt. Eger, 2001-2003.

P. KOVÁCS Melinda - KOZMA György Bertalan - SZABÓ Jolán: 1848-as nemzetőrök Heves és Külső-Szolnok vármegyében. A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai, 6. Eger, 1999. 152. p.

311