Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Bojtos Gábor: Három Almásy a vármegye élén
hála népünk józan gondolkodás módjának és eléggé kedvező vagyoni viszonyainak - nálunk eddi gélé nem tudtak gyökeret verni... ”y" A főispán értékelésekor azt is meg kell említenünk, hogy céljainak elérése érdekében gyakran erőteljes, sőt erőszakos eszközökhöz nyúlt, és ez a magatartás nem tette népszerűvé, sőt, választási időszakban úgy tüntették fel, mint a jogtiprások mintaképét.90 91 92 Az 1896. évi választásokon a Szabadelvű Párt nemcsak országosan, hanem a vármegyében is kiemelkedően szerepelt, hiszen a gyakran „ellenzéki megye”-ként aposztrofált Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében hét körzetből négyet megnyertek. Győzött Kiss Ferenc a szolnoki, dr. Hajdú József a kunszentmártoni, dr. Magyary-Kossa Géza a törökszentmiklósi, Márkus József a jákóhalmi körzetben, viszont nem tudott a kormánypárt győzni Karcagon Madarász Imre függetlenségi, Mezőtúron dr. Tóth János függetlenségi, Jászberényben gróf Apponyi Albert nemzeti párti jelöltek ellen. A választáson egyik oldal - különösen nem a széles repertoárral rendelkező kormánypárt - sem válogatott az eszközökben. A Tiszavidéki Ellenzék már a választások előtt két héttel jelezte, hogy „a főispán név alatt ismert tatár khánok, a szolgabíró-basák és a rendelkezésükre álló politikai pribékek előreláthatólag vérlázító merényleteket fognak elkövetni a választási szabadság ellen, természetesen a csendőr-szuronyok fedezete alatt",92 addig a kormánypárti sajtó hasonló hangnemben az ellenzéket vádolta: „Ennyi verekedésre 1867 óta nem emlékszünk. Az 1872-iki választások kevesebb vérontással folytak le. És a verekedést az ellenzék kezdte mindenütt! Etetés, itatás, lélekvásárlás, dicsőségesen folyt országszerte".93 94 A mindenhol jelen lévő, erőskezű főispán képét erősítette az az 1895. márciusából származó tudósítás is, amely szerint Almásy főispán „a napokban éppen sétalovaglásra indult, midőn a Tiszahídon észrevette, hogy több, iparosnak látszó ember összebújva, nagy figyelemmel olvas valamit. A főispánnak gyanúsnak tűnt fel a dolog, s miután azt is kivette, hogy nem újságot, hanem valami röpirat-félét olvasnak, rögtön jelentést tett a kapitányságnál. Hasitz Kálmán rendőralkapitány nyomban ki is ment a Tiszahídra, de a titkozatos embereket már nem találta ott. A helyes irányban megindított nyomozás azonban nem maradt eredmény nélkül, mert Hasitz alkapitány az Ivanics János kőmívesnél megejtett házmotozás alkalmával több „Egy kérdés a magyar nemzethez” czímű röpiratot talált és kobozott el”fi 90 MNL JNSZML IV. 407. Cs. 9. Alispáni jelentések 1890-1894. 91 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1899. április 27. 92 Tiszavidéki Ellenzék 1896. október. 14. 93 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1896. november 5. 94 Jászság, 1895. március 16. 76
