Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Adattár - Bagi Gábor: Szolnok megye nagybirtokosai az önkényuralom korában (1859)
nemzedék birtokosváltásait ugyan nem lehet bemutatni, de főbb vonulatai mégis érzékelhetők a következő részletezés szerint. Egyértelműen Mohács előttre csak a Mezőtúr és Tiszavarsány3 mezővárosok felét 1464-től kezükben tartó Kállayak birtoklása nyúlik vissza,4 de néhány más család helyzete is sajátos. Ezek már 1526 előtt jelen voltak itt, de javaik zömét a török alatt elvesztették, és máshol nyertek újakat. Ilyenek voltak pl. a Recskyek, akiket utóbb Tiszaburán és a Jászság környékén említettek.5 A XVI. században már több új család is feltűnt. A Székyek jelentős birtokosok voltak, de végül csak Tiszaigart és a Mezőtúr melletti pói pusztát tudták megtartani. Javaikból idővel a beházasodó Lipcsey, Kubinyi, Okolicsányi, Puky, Recsky, Vajda stb. családok is részesedtek.6 A Pankotay vagy Józsa család 1583-ban szerezte meg Tiszafüredet és Kócs pusztát, férfiáguk a XIX. század közepén halt ki. A leányok révén javaikban több más família is megjelent (pl. Fáy, Jármy, Lipcsey, Okolicsányi, Papszász, Szemere, Végh).7 A XVII. századig megy vissza a Földváryak földesurasága, akik sajátos nemesi közbirtokossági formát kialakítva, a XIX. század második feléig tartották a kezükben Cibakházát, valamint Gyügér, Istvánháza, Jenő és Sárszög pusztákat. Mivel „famíliájuknak” férfi- és leányágon végül már száznál több tagja volt, ismertetésüktől eltekintünk.8 A birtokosok köre a török kiűzésével sokasodott meg. A XVIII. században az Almásyak sokáig a terület legnagyobb földesurai voltak. Almásy János 1698-ban tiszasülyi, gyendai, kőteleki birtokokat szerzett meg, majd 1700-ban adománylevelet kapott Törökszentmiklós, Tiszatenyő, Szenttamás és Csépa helységekre. 1765-ben a család a rokon Hellebronthokkal közösen Tiszabő, illetve Gacsa és Domaháza puszták felére nyert királyi adományt. Utóbb nemesi, illetve idősebb és ifjabb grófi ágakra váltak szét, s vagyonukból Utóbbi a török után már csak puszta volt. 4 NAGY Iván: Magyarország családai. Pest, 1857. VI. 37. p. OROSZ Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906. 242-244. p. 6 Uo. 274-276. p. 7 Uo. 219-221. p. DÜMMERTH Dezső: A magyar köznemesi társadalom élettörténetéből. A Tetétleni- Földváry család sorsa és birtoklása az Árpád-kortól a XIX. század küszöbéig. In: Levéltári Közlemények, 1982. 2. szám. 207-260. p.; BAGI Gábor: A Földváry nemzetség birtokviszonyai Cibakházán és Istvánházán 1864-ben. In.: Múzeumi Levelek, 80-81. (Szerk.: Gulyás Katalin) Szolnok, 2005. 25-37. p. 312
