Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Sebők Balázs: Hároméves terv az ötéves tervek időszakában. Adatok és adalékok Szolnok megye szocialista iparosításának történetéhez
1959 végén, a hároméves terv végéhez közeledve országos szinten megállapíthatták, hogy „a múltból örökölt egészségtelen ipartelepítési struktúra” csak némileg változott kedvező irányba, tehát az I. ötéves tervidőszak káros öröksége úgy tűnt, hosszabb távon is meghatározza az ország iparfejlődésének további menetét. Az iparilag legelmaradottabb Alföld és Dél- Dunántúl részaránya valamicskét javult, ez azonban nem változtatott lényegesen az állami ipar korábbi területi megoszlási struktúráján. Az állami iparban dolgozók 44,8 %-a dolgozott Budapesten, 32,4 %-a a 7 ipari megyében és 22,8 %-a 11 iparilag elmaradott, mezőgazdasági jellegű megyében. Az Alföldre, ahol a népesség 30,7 %-a élt, az állami iparban dolgozók mindössze 10,8 %-a jutott. Amennyiben nem csak az állami ipart, hanem az egész ipart vesszük szemügyre, valamivel kedvezőbb képet kapunk, ugyanis itt Budapest „csak” 43,1 %-on áll, míg az Alföld 14,4 %-on. Igaz, hogy az 1949-es adatokkal összehasonlítva az Alföld részaránya csökkent (15,7%->14,4 %), hasonlóképpen a Dél-Dunántúlhoz (8,8 %-»7,4 %), míg Budapest és környéke (46 %^>48,1 %), valamint az Észak-Dunántúl részaránya (17,1 %->17,4 %) tovább erősödött, de a meghozott intézkedéseknek köszönhetően legalább Budapest ipari súlya nem növekedett tovább (43,1 %—>43,1 %). Az alföldi megyék közül egyedül az ebben a tekintetben élenjáró Csongrád jelentősége erősödött valamelyest (2,9%—>3,3%), míg a többi megyéé csökkent, csak Szolnok megyéé stagnált 2,3 %-on. így megállapíthatták, hogy az egész iparban foglalkoztatottak területi megoszlása alapján az ipar területi koncentrációja semmit sem csökkent, sőt némileg megerősödött a szocialista időszak 10 éve során. Az egész iparon belül kissé javult az állami iparban és jelentősen romlott a kisiparban foglalkoztatottak területi megoszlása. Különösen „egészségtelenül koncentrált” volt a minisztériumi ipar. 1953 és 1958 között az ipari beruházások közel felét a főváros és Borsod megye kapta, a beruházások körülbelül harmada jutott a többi ipari megyére, míg a 11 iparilag elmaradott megyébe a beruházások 13,8 %-a jutott. Megállapítható volt, hogy „az iparfejlesztésnél a munkaerőhelyzetet és a foglalkoztatottság területi problémáit jóformán egyáltalán nem vettük figyelembe”. Látható volt, hogy amennyiben az iparilag elmaradott megyéket nem fejlesztik céltudatosan, akkor a mezőgazdaság kollektivizálása következtében az addigi ellentmondások kiéleződése várható.59 59 MNL OL OT TŰK. XIX-A-16-b. Isz.: 2-00271/1960. A foglalkoztatottság területi struktúrája. 16-19. p. 297
