Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Sebők Balázs: Hároméves terv az ötéves tervek időszakában. Adatok és adalékok Szolnok megye szocialista iparosításának történetéhez
1960-ban, a II. hároméves terv utolsó esztendejében népszámlálást tartottak Magyarországon. Az 1960. évi népszámlálás azért is érdekes, mert megmutatja, hogy az előző népszámlálás, 1949 óta a két szocialista tervidőszak során mekkora és milyen átrétegződésen ment át az ország népessége.45 Mindemellett az 1959. év végére vonatkoztatva az OT kiadta „A foglalkoztatottság területi struktúrája” című kiadványát is, amelyből több jellemző összefüggés kiolvasható.46 Az adatokból megállapítható, hogy az ország népessége 8,2 %-kal, 9.204.800 főről 9.961.000 főre növekedett. Ehhez képest Szolnok megye népességének növekedési üteme jóval mérsékeltebb, mindössze 2,6 %-os volt: 450.403 főről 462.150 főre emelkedett a megye népességszáma, vagyis a tényleges szaporodás 11.747 fő volt. Hozzá kell azonban tenni, hogy a természetes szaporodás alapján (amely minden alföldi megyében, ezen belül elsősorban ÉK-en kiemelkedően magas értéket mutatott) a népesség jóval nagyobb mértékű, mintegy 45 ezer fős növekedéséről kellene beszélnünk, ha azt nem viszi el jelentős részben az elvándorlás. A szocialista időszak első évtizedében az iparilag fejletlen megyékből való elvándorlást nagyrészt még ellensúlyozta a természetes szaporodás: ez alól kivételt jelentett Csongrád, Békés, Bács-Kiskun, Tolna és Vas megye, ahol a népesség tényleges fogyása következett be. Szolnok lakossága a két szocialista terv ipartelepítéseinek hatására dinamikusan növekedett, így 37.496 helyett immár 48.659 lakosa volt a városnak, ami a korábbi 8,3 % helyett már 10,5 %-át tette ki a megye összlakosságának (Szolnok népességnövekedése jóval magasabb az országos átlagnál: 29,8 %-os értéket tett ki). A megyében a jelentős szolnoki népességnövekedés mellett a többi város stagnáló, vagy csökkenő népességet mutatott. A megye egyetlen számottevő népességvonzó centruma a megyeszékhely volt, így a többnyire fejletlen iparú városok végül nem tudták elszívni a mezőgazdasági népességtöbbletet. Szolnok megye elhelyezkedni nem tudó munkaerő feleslege elsősorban Budapest felé vette az irányt, hiszen ekkora tömegnek még Dolgozatunkban elsősorban a népesség szocialista típusú társadalommá való átalakítása (iparosítás, kollektivizálás) kap hangsúlyosabb szerepet, azonban a népességszám alakulásának vizsgálatánál nem szabad megfeledkeznünk az itt nem tárgyalt egyéb befolyásoló tényezőkről sem (lásd „Ratkó-korszak” magas születésszáma vagy az 1956- os forradalom utáni tömeges, mintegy 180 ezer főt érintő kivándorlás demográfiai vesztesége). 46 MNL OL OT TŰK. XIX-A-16-b. Isz.: 2-00271/1960. „A foglalkoztatottság területi struktúrája” című anyagot, amely az 1959. év végi helyzetet tükrözte, az OT küldte át az ÉM Városépítési Tervező Vállalatának 1960. november 16-án. Utóbbi szerv ugyanis a Nagyalföld településhálózatának megtervezését kapta feladatául, amelyhez szüksége volt bizonyos kiinduló adatokra. 291
