Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Sebők Balázs: Hároméves terv az ötéves tervek időszakában. Adatok és adalékok Szolnok megye szocialista iparosításának történetéhez
majd ezt kiterjesztve további főváros környéki településre (előbb 56, később 60 településről volt szó) az 10.283/1959. sz. GB határozattal.31 Egy évvel korábban, 1958-ban már betelepülési tilalmat is bevezettek Budapesten, igaz, nem volt túl nagy foganatja. A II. hároméves tervidőszak során az ipar népgazdasági jelentősége tovább növekedett. Részesedése a nemzeti jövedelem termelésében az 1955. évi 53,5 %-ról 1960-ra 59,3 %-ra emelkedett (valójában a két dátum között 1957-ben 49,1 %-ra zuhant). A szocialista ipar aránya az ipari termelésen belül az 1955-ös 94,6 %-ról 1960-ra 97,4 %-ra növekedett. A magánkisiparban foglalkoztatottak száma az 1953. évi mélypontot jelentő 51.400-ról az 1957. év végére 134 ezerre emelkedett, majd 1958 közepétől előbb lassú ütemben, a termelőszövetkezeti termelés megindulásával pedig gyorsabban csökkent. 1960 végén számuk 96.500 volt. A szocialista ipar termelési volumene a teljes termelési érték alapján számítva a tervezett 22 % helyett 39,3 %-kal nőtt. A tervidőszak 3 éve alatt a szocialista ipar termelése évi átlagban 11,7 %-kal növekedett. Az egyes ipari ágazatoknak az 1955. évihez mért növekedését vizsgálva a legnagyobb mértékben a vegyipar fejlődött (97 %-kal), majd a gépipar (69 %), a villamosenergia ipar (61 %), az építőanyagipar (55 %), a könnyűipar (42 %), a kohászat (35 %), a bányászat (21 %) és az élelmiszeripar (19 %) következett. A szocialista ipar ágazati szerkezete is jelentősen megváltozott a három esztendő alatt: pl. az élelmiszeripar súlya jelentősen csökkent (20,9 %—>17,9 %), míg a nehéziparé számottevően tovább erősödött (57,6 %-> 61,7 %).32 A tervidőszak beruházásainak eloszlása nem sokban különbözött az addigi ipartelepítési politika gyakorlatától, bár az 1959-ben késve meghozott intézkedések legalább nem engedték tovább romlani a helyzetet, már ami az iparilag elmaradott térségek lemaradását és Budapest további túlzsúfolását illeti. A szocialista iparon belül a beruházások 43,3 %-át kapta Budapest és környéke (ebből magára Budapestre 40,1 % jutott), ezt követte az Észak- Dunántúl (20,7 %), Észak-Magyarország (15,1 %), a Dél-Dunántúl (13,7 %), a lista végét pedig az Alföld foglalta el (7,2 %). A három esztendő alatt csak a szocialista iparban foglalkoztatottak létszáma 198.800 fővel növekedett (998.200—»1.197.000 fő), azonban az országrészenként a szocialista iparban dolgozók százalékos megoszlása az ország összes szocialista iparban dolgozójához viszonyítva már nem annyira egyértelmű képet mutat, mint a MNL OL OT TŰK. XIX-A-16-b. Isz.: 0055/1/1962.OT. Az ipartelepítési korlátozások kiterjesztése. MNL OL OT TŰK. XIX-A-16-b. Isz.: 0079/IV/1961 .OT. A II. hároméves terv teljesítésének értékelése. 1-2. p. 286
