Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 29. (Szolnok, 2015)
Tanulmányok - Szigeti Tamara: Gyilkossági körkép tíz év keresztmetszetében. A Jászkun Kerületben elkövetett gyilkosságok 1833-43 között
között, hogy milyen vallásúak, házasok-e, mi a foglalkozásuk, milyen vagyonuk van, voltak-e már büntetve vagy fogva. c) A tanúk A tanúk között szintén sokféle ember található. Azt azonban meg lehetett figyelni, hogy amilyen vallású volt a vádlott, olyanok voltak általában a tanúk is, de ez lehet, hogy csak az azonos, vagy közel azonos lakóhely miatt volt jellemző. Itt is előfordul birtokos és birtok nélküli, és természetesen szinte mindenféle korosztály. Az életkoruk, vallásuk és családi állapotuk megjelölése után válaszolhattak „letett hitük” alapján (ugyanis őket megeskették vallomástételük előtt) az előre meghatározott kérdésekre. Általában ugyanazt a két-három kérdést tették fel mindegyikőjüknek, a végén pedig megkérdezték tőlük, hogy tudnak-e valakit tanúként megnevezni. A tanúk között többen voltak azok, akik a vád bizonyítását támasztották alá. d) Orvosi látlelet Az orvosi látleleteket - mint azt fentebb már említettem - a városi rendes seborvos és egy hatósági orvos készítette el az elhunytakról. 1769-ben alkalmaztak először kerületi orvost, aki a helyszíni vizsgálat után utasításokat adott a gyógyítás módjaira a helyi borbélynak, ellenőrizte a bábákat, valamint szakkönyvek és eszközök beszerzéséről gondoskodott.55 Hatóságokhoz intézett jelentéseikben elsőként pontos leírást adtak a külső testfelületről, majd felboncolták a holttestet és pontokba szedve aprólékos feljegyzéseket készítettek. A látleletet egy vélemény egészítette ki, amelyben az orvosok kifejtették, hogy a halál miért következhetett be, mi lehetett az oka. Az itt kifejtett beadványok nagy jelentőségűek voltak az ítélet meghozatalában, hiszen a védők és a vádlók is ezek alapján építették fel kérelmeiket, a másik félre tett reagálásaikat, hivatkoztak rájuk. Amikor már nem volt több tény, amit fel lehetett tárni, akkor került sor az ítélet kihirdetésére. Ezt megelőzően azonban az ítéletet hozó törvényszék előtt a jegyző előadta az adott pert, mert a tagok összetétele gyakran változott. Az ítélet kihirdetésén személyesen kellett megjelennie a vádlottnak. Az ítélethozatal és a per megkezdése általában ugyanazon a napon történt, rögtönítélő törvényszék megtartásával, a sok vádlottat érintő és nehezen tisztázható körülmények között történt cselekmények esetén azonban ez nem 55 BÁNKINÉ. 1995. 65. p. 188
